A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
436 KATOLIKUS L'ELKIStgi TÁJÉKOZTATÓ játékait és megkeresi azokat a nálánál kisebb gyerekeket nevelő családokat, akiknek éppen erre van szükségük. Talán ezért van, hogy amikor Ukei Csaba uszító TV-műsorának riportere egy káposztásmegyeri keresztény családot vett célba, szerény jövedelmük alapján úgy vélte, hogy itt garantáltan megtalálja azt a nyomort, amit azután az ország mai vezetőinek orra alá dörgölhet, megdöbbenve tapasztalta, hogy a lakás tiszta, a villany ég, a gyerekek mosolygósak, egészségesek, az édesanya derűs, nyugodt, s a filmből egyszerűen kihagyták, hogy arra a kérdésre, mikor jut hús az asztalra, az édesanya azt válaszolta: amikor akarjuk. Mert egymást segítve a kevés is elég lehet. A keresztény embernek, aki állhatatosan ellenáll az ateista materializmus nyomásának, most képesnek keli lennie, hogy a mohó fogyasztást sugalló nyugati gyakorlati materializmustól se hagyja félrevezetni magát, még akkor sem, ha gyermekét csecsemőkortól bombázzák a Pampers, Barbie baba, az Orbit rágógumi, az OMO mosópor, Shell Hélix olaj és egyébb drága csodaszerek reklámjaival. A keresztény, aki biztonságát nem az AB Generálitól reméli, képes lehet arra, hogy a színes reklámvilág és a szocializmus romjain lassan, nehezen épülő magyar valóság különbsége miatt elcsüggedő embertársait bátorítsa. Aki maga elég független az anyagi dolgoktól, könnyebben átlátja a húsos fazekakról fecsegők álnokságát, könnyebben megérti, hogy ha Vlagyivosztoktól Berlinig mindenütt ugyanazokat a kínokat élik a korábban a szovjet által uralt országok, akkor bizony nem az összeomlással birkózó mai - Kohltól Jelcinig a legkülönb- félébb beállítottságú - kormányok és parlamentek tehetnek a munkanélküliségről, a hajléktalanságról, az inflációról, ők legfeljebb az ezek elleni harcban kevésbé ügyesek, leleményesek, mint lehetnének. De a ránk zúduló napi problémákat azok okozzák, akik évtizedekre elzárták ezeket az országokat a világ többi részétől, annak fejlődésétől, s akik most az eladósodáson megvett szerény biztonság délibábképére visszamutogatva próbálják eltántorítani polgártársaikat a kikerülhetetlen pusztai úton való előrehaladástól. Ne feledjük, ha túl sokan hallgatnak e csalfa szirénhangokra, végleg zsákutcába jutunk, s ráadásul szabadságunkat is elveszíthetjük. A csüggedés ellen éppen mi, keresztények tehetünk a legtöbbet, az egymást segítő szolidaritás példáját mutatva, s az anyagiaktól kórosan függő, a szellemi, erkölcsi értékek, a család, az értékes kultúra felé forduló magatartásunkkal. Krómcr István
