A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1993. SZZFTLMWEI 419 gáljuk, hogyan kell megújulnunk azért, hogy egyre hűségesebbek legyünk Krisztus evangéliumához”. A zsinat munkája tehát nem mentő akció, hanem felújítás. A régi helyreállítása eredeti szépségében. A zsinat munkáját a liturgiát illetően megelőzte és nagyban előkészítette a „Liturgikus Mozgalom", amely a múlt század végén alakult azzal a céllal, hogy visszaállítsa a hívek aktív részvételét a liturgiában, az egyház hivatalos istentiszteletében. A mozgalom a nagy európai, főleg bencés apátságokból indult ki, és ugyancsak ők terjesztették el az egész világon. (Solesmes francia, Maredsous és Mont-Cézar belga, Maria Laach német apátságok neve kimagasló a mozgalom életében.) Az apátságok munkáját mintegy jóváhagyta és nagyban elősegítette az, hogy X. Szent Pius szorgalmazta a gyakori áldozást és kiadta körlevelét az egyházi zenéről.' A mozgalom célja az volt, hogy legyen olyan a liturgia, mint az ősegyházban volt, ahol mindenki a maga beosztásának megfelelően tevékenyen részt vett. A II. vatikáni zsinat ennek az úttörő munkának az eredményeit foglalta össze, amikor így ír a liturgiáról: „Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az egyházat, szeretett jegyesét; az egyház pedig segítségül hívja Urát és általa hódol az örök Atyának" (SC 7.) A szentségekről pedig így ír a konstitúció: „A szentségeknek az a rendeltetésük, hogy az embereket megszenteljék, Krisztus testét fölépítsék és az Istennek kijáró tiszteletet megadják; mint jelek pedig a tanítást szolgálják. A hitet nem csak föltételezik, de szavakkal és anyagi valósággal táplálják, erősítik és ki is fejezik; ezért joggal mondható, hogy a szentségek a hit szentségei. Megadják a kegyelmet, de ugyanakkor nagyon jól fel is készítik a hívőket, hogy a kegyelmet gyümölcsözően fogadják, helyesen tiszteljék Istent és gyakorolják a szeretetet." (SC 59.) Az új, a II. vatikáni zsinat utáni teológia úgy tekinti a szentségeket, mint Istennel való találkozásunk jeleit. Ez a találkozás az üdvösség kezdete, mert az Újszövetség tanítása szerint az üdvösség lényege az, hogy az Istent színről színre látjuk az örökkévalóságban. (Folytatjuk) Tudja-e támogatni munkánkat adományával? Van, aki csak az Ön anyagi segítségével jut hozzá.
