A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-01 / 9. szám

A SZÍV - 1993. SZZTTEMQtH

399

dolgozott. Még nem tudtunk kialakítani lengyel pasztorálteológiát. Minden tekintetben a kezdeteknél tartottunk. Ebben az állapotban ért bennünket a háború. A felkészült erőket szétverték, a papi szemináriumokban megszakadt a munka, sok egyházmegyében szünetelt a papszentelés. A börtönökből és a koncentrációs táborokból naponta siralmas hírek jöttek a papság elpusztításáról. A háború olyannyira megcsonkított minket, hogy alig volt bennünk életképesség. Meggondolatlanság lett volna nem számolni a valóságos helyzettel. Nem is lehetett más minták után nézni, mert semelyik nép papsága - sem a cseheké, sem a magyaroké, sem a katolikus németségé - nem pusztult ki olyannyira, mint a lengyelé. Bizonyára Istennek mindig joga van tőlünk áldozatot kérni; a lengyel papság bebizonyította, hogy meghallotta Isten új kérését, és áldozatát nem tagadja meg. Több olyan pap, aki megmenekült a hitleri lágerekből, újra börtönbe került. A lengyel Püspöki Kar vezetésének az volt a feladata, hogy úgy irányítsa az ügyeket a „lengyel valóságban", hogy megóvja az egyházat az újabb veszteségektől. Annál is inkább, mert azt gondolhatjuk, ezek még csak initia dolorum (kezdeti fájdalmak), hogy a társadalmi változások egész fejlődése a kereszténység- istentelenség konfliktusához vezethet. Hogy azonban ez a konfliktus ne érjen bennünket felkészületlenül, időt kell nyernünk, megerősödnünk Isten állásainak a védelmére. (...) Csak a Kormány és a Püspöki Kar közötti modus vivendi meghatározásáról volt szó. Úgy tűnt nekem, hogy e modus vivendi néhány pontban való rögzítése lehetséges és elengedhetetlen, ha az egyháznak egy új - és talán gyorsabb, formáiban pedig drasztikusabb - pusztítással kell szembenéznie. (...) A Megállapodás érdemi részében csak az együttélés „kölcsönös biztosítása" szerepelt. A lengyel Püspöki Kar nem mondhatott nemet. (...)

Figyelmesen követve az „Októberi forradalom" történelmi fejlődését, észrevehettem, hogy rugalmasan változott a taktikai viszonyulás a valláshoz. A kezdeti brutalitás - a perek, ateista múzeumok, a templomok bezárása, a csodálatos képek elrablása - megtört. Helyébe a Dimit- rov-módszer lépett. És amint eljött a „nagy honvédő háború", a Szovjetunió kormánya csendes egyezséget kötött a pravoszláv egyházzal. Természetesen ez az egyezség egy haldokló ágyánál született, de mégis, léteztek