A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
400 KATOLIKUS ÜLLKJSÉQl TÁJÉKOZTATÓ a társadalomban erők, amelyek kikényszerítették. Ez az evolúció azt mutatta, hogy a kormányzás minden formája, a mégoly könyörtelené is, fokozatosan hűl és fehéredik, ha olyan nehézségekbe ütközik, amelyeket maguk a hivatalnokok nem képesek megoldani a társadalom segítsége nélkül. El lehetett képzelni, hogy a mi hazai kísérletünkben is, bár oly kevéssé eredeti másolata a szovjet mintának, ez az evolúció megismétlődik. (...) Persze, Mindszenty bíboros perében megmutatták Európának, hogy minden lehetséges. De végül is, ez csak egy „kilengés" volt, megvizsgálandó, mennyit tűr el a keresztény Európa. MoIIMo, MM Megjelent a „műbőrkabátos"; magas, jóképű, még fiatal férfi, kifejezéstelen arccal. Még egyszer előadom neki az álláspontomat a velem szemben elkövetett erőszak kapcsán. (...) „Ön papírral ragaszttatta le az ablakaimat, hogy senki se láthassa Lengyelország bíboros prímását. Pedig ezeket az ablakokat nem lehet elrejteni a világ elől, úgyis mindenki tudni fogja, hol tartanak engem fogva. - Ez túlzás - vélekedik a beszélgetőtársam. - Ez nem túlzás, hanem valóság, amelyet maguk nem ismernek, mert be van csukva a szemük. Lengyelország bíboros prímásának a pozíciója többet jelent a világban, mint Kelet-Európa bármely más főpapjának. Kétségtelen, a világ érdeklődik minden bíboros sorsa iránt. Aki csak egy kicsit is ismeri Európát, tudja, hogy ezek nem halott fogalmak. Nagy elvakultság, hogy ágyúkkal lőnek az állampolgárokra emberi beszéd helyett. Változatlanul várom a magyarázatot a velem szemben elkövetett erőszakra. - ígéri, hogy négy napon belül világos lesz a helyzetem, mert a Kormány képviselői jelentkezni fognak nálam beszélgetésre. Készséggel állok elébe. (...) Tehát fogolyéletet kezdek. Nem szabad használnom ezt a szót, mert környezetem azonnal tiltakozik: ez nem börtön. Ám mégis csaknem húsz „civil" vigyáz rám. Nem hagyják el a folyosót sem éjjel, sem nappal; léptek nyikorgását hallom egész nap. Nincs villanyunk. Az egyik fiatalember éjszakára helyet foglal egy bicegő széken az ajtóm előtt, és itt, egy kormozó petróleumlámpa vagy oltárgyertya mellett olvas. A gazdasági udvarban állandóan néhány fiatalember tartózkodik, le nem veszik a szemüket az ablakaimról. De udvariasak és távol tartják magukat. Követelem a szentmise bemutatásának lehetőségét. Megtudom, hogy nem járhatok templomba. Erre kérem a liturgikus felszerelést, hogy legalább a cellámban mondhassak szentmisét. Hiszen elhozhatják a szomszéd templomból. De nem kapok semmit. (Folytatjuk)
