A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

382

•Katolvkus L%L%isíqi rÁjt'Kpz'mró

franciául folytatott beszélgetésben a pápa megemlítette azt is a nagykövetnek, hogy a „különböző kultúrájú és szokású romániai csoportok dialógusa lehetővé kell tegye minden egyes állampolgár részvételét a nemzet életében." Románia keresztényeinek többsége a romániai ortodox egyházhoz tartozik. De a „katolikusok is, jelesül a magyarok... aktívan részt kívánnak venni, ahogy a múltban is tették, a társadalmi életben, az egészségügy fejlesztésében, az ifjúság tanításában, a nemzet jövőjében és a vezetők tisztelet- teljes elismerésében" - mondotta a pápa.

Olasz üzletemberek egy csoportja létrehozta a „Centesimus annus - Pro Pontifice Alapítványt", melynek kettős célja van. Egyrészt tanulmányozza és terjeszti az Egyház szociális tanítását, másrészt megpróbál növekvő anyagi bázist teremteni a Szentszék tevékenységének a világban. A pápa június 5-i különleges audienciáján mondott köszönetét, és a „világi hívők elkötelezettségének jelentős megnyilvánulásaként" értékelte az eseményt.

„Állítsák meg a katolikusokat!" volt a címe annak az interjúnak, melyet az olasz katolikus lap, az II Regno készített II. Alexis moszkvai pátriárkával. A pátriárka többek között azt mondotta, hogy „amikor a katolikusok saját szervezetüket állítják fel anélkül, hogy megfontolnák a lelkipásztori tevékenység feltételeit, ez arra késztet bennünket [ortodoxokat], hogy prozelitizmus- ra gondoljunk."

Az II Regno megkeresett több pápai szervezetet, egyházi mozgalmat és szerzetesrendet, hogy magyarázzák meg oroszországi jelenlétüket. P. Zwiefelhofer, a Jézus Társasága titkára, miután utalt a jezsuiták többéves jelenlétére (titokban a kommunista rezsim alatt is dolgoztak ott), a következőkben foglalta össze mondandóját: „A Jézus Társasága a maga részéről csak segíteni kíván, és kezdettől fogva informálta az ortodox egyház pátriárkáját terveiről és szándékairól. Továbbá a Szentszék kívánsága az, hogy az orosz ortodox egyház teljes tiszteletben tartása mellett hirdessük az örömhírt."

Az ENSZ emberi jogokról tartott világ- konferenciáján, mely június 13-25 között Bécsben került megrendezésre, komoly nézeteltérések kerültek a felszínre. Warren Christopher, amerikai külügyminiszter, hangsúlyozta az alapvető emberi jogok egyetemességét és érvényét minden kultúrában. „Nem engedhetjük meg - mondotta -, hogy a kulturális relativizmus legyen az elnyomás utolsó menedéke." A következő nap azonban a kínai külügyminisztérium képviselője emelkedett szólásra, és élesen ellenezte az emberi jogok egyetemességét. „Csak azok a jogok illetik meg az egyéneket - állította -, melyeket az az állam, amelynek állampolgárai, biztosít számukra. Ha egy állam egy másikat az emberi jogok megsértésével vádol, az az állam függetlenségének súlyos megsértése."

Az ázsiai kormányok és néhányon más kontinensekről, akik megkérdőjelezik az emberi jogok egyetemességét, azzal érvelnek, hogy a nyugati társadalmak olyan termékei és hagyományai az emberi jogok, amelyek nem alkalmazhatók a kollektivistább természetű társadalmi tradíciókhoz. Fájlalják továbbá azt is, hogy az emberi jogok betartásától teszik függővé a segélyeket és más kormányközi egyezségeket. A nyugatiak viszont gyanítják, hogy ezek az érvek részben