A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

5Í SZÍV - 1993. SÚLmS-AligUSZTUS

375

földet - a hit kockázatát vállalja. Van egy pillanat, de ez akár hosszabb időszak is lehet, amikor légüres térben találja magát: mindenét eladta már, de még nem vehette meg a kincset rejtő földet. És mi a biztosíték, hogy valaki nem előzi-e meg?! Ez az odaadás kockázata. Az elveszített és megtalált élet. Az oltárra helyezett és föláldozásra kész Izsák. Hogy megszerezd a kincset, amiről felismerted a hitben, hogy mindent megér, el kell veszítened egy kicsit az életed. Úgy látszik, ez a mozzanat kikerülhetetlen.

A mennyek országáért tehát kockáztatni kell, odaadni a pénzváltóknak a talentumokat, hogy megnyerjük a legértékesebbet. Jaj az óvatoskodóknak, akik félnek a két szék közül a pad alá eséstől! Ezt a kincset egyszerűen bűn visszatemetni és azután csak távolról sóvárogni utána. Ezt a kincset bármi kockázattal meg kell szerezni.

Neked, testvérem, mi a nehezebb? Odaadni cserébe mindent, vagy elszakadni a megszokottól? A mennyek országa megéri ezt az áldozatot. Akármelyik áldozatot.

Jöjjetek, szomjazok!

AUGUSZTUS 1. - ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP íz 55,1-3; Róm 8,35.37-39; Mt 14,13-21

M

egesett rajtunk a szíved. Mert bár egyedül akartál maradni egy kicsit, utánad mentünk és betegeinket is elvittük hozzád. Te megértetted, hogy nekünk sincsen máshová mennünk, csak Hozzád, mert sejtjük, érezzük, hogy az örök élet igéi nálad vannak. Eloltottad szomjúságunkat, nem hiába erőszakoskodtunk. Alkonyodon. Akik betegségükből meggyógyultak, egyáltalán nem vették észre az idő múlását. Az apostolok azonban észrevették. Hát sohasem lesz már ennek vége? - gondolhatták és egy javaslattal álltak elő. Te azonban másként akartad.- Ti adjatok nekik enni! - szóltál, és megoldottad, hogy azon az estén mindnyájan veled maradtunk. Veled ettünk abból a kenyérből és halból, amit áldásoddal megszaporítottál. Megőriztük és megszámoltuk a maradékot. Hadd tudják meg majd az evangélium hallgatói és olvasói, hogy tizenkét kosár telt meg az öt kenyérke maradékából.

Nem azért mentünk utánad, hogy éhségünket vedd el. Éhesek voltunk, de nem igazán kenyérre és halra. Istenre éheztünk, arra, hogy megváltsd életünket, gyógyítsd betegségeinket, sebeinket. Mindenki bőven hordozott belőlük egész életében. Igazságtalanságok, bűnök, rossz családi körülmények, reménytelenség, agyonhajszoltság, csalódások. Mert olyan nagyon hiányzik az emberek közötti bizalom. Hát még a szeretet! A szeretetre vágytunk, a krisztusi szeretetre, amitől sem nyomor, sem szükség, sem üldöztetés, éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard sem szakíthat el soha. Arra az ingyen osztott bőségre, amiről már a próféta mint Istenből áradó életről beszél, a kegyelemre, vagy másképpen az Isten országára, a mennyek uralmára.