A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
376 A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AligZlSZTUS Uram! Az evangélium mai olvasójaként kérlek, tegyél bennünket alkalmassá arra, hogy kioszthassuk az éhezőknek az általad tnegáldott javakat. Valami kévésünk mindig akad. Parányi időm a másik számára, amikor neki elemi szüksége van rám. Engedd, hogy megsokszorozódjon az az idő. Barátom valami nagy bajról beszél. Kínomban beugrik valami mentőötlet. De szinte semmi remény a megvalósításra. Fogadd el, áldd meg és szaporítsd meg az ilyenkor alig jelenlévő realitást, hogy ma is sikerrel „diadalmaskodjunk a nehézségeken az által, aki szeret minket."Általad. Amen. A lehetetlenség Istene AUGUSZTUS 8. - ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP lKir 19,93.11-133; Róm 9,1-5; Mt 14,22-33 M eglepő találkozásokról olvasunk ma. Azért meglepőek, mert az emberek, akik Isten közelébe kívánkoznak, egészen másként képzelik el a találkozást. Illés kitartó vándorlás után érkezik a találkozás színhelyére. De, mint jól tudjuk, a rendkívüli és félelmet keltő természeti jelenségekben nem volt benne az Úr. Csak a vihart, földrengést, tűzözönt követő csendes fuvallatban, „a csönd lélegzetvételében" (R. Schutz) jön el Illéshez. A kenyérszaporítás után bárkába szálló tanítványok a tó vizén mélyen bent ellenszéllel küszködve hánykolódnak. Jézus feléjük igyekszik a vízen járva. Péter félelmében próbára szánja rá magát: Parancsolja meg Jézus, hogy ő, Péter is képes legyen a vízen járásra. Nem Jézus ötlete volt, hanem Péteré, de Jézus szívesen beleegyezett Sziklája hitének próbatételébe. Sokszor elképzeltem azokat a lépéseket, amikor még bátran járkált az apostol a hullámzó tavon. Azt könnyű elképzelni, hogy egyszercsak megijedt. Nem hitt már saját hitében, hogy elég lesz ahhoz, hogy legyőzze az egész távolságot?! Hiszen nem volt életveszélyben! Egy halász! A bárka csak néhány méterre lehetett, mi baj érhet ilyenkor egy jó úszót?! Biztos vagyok benne, hogy ez az ijedtség a természetfelettinek szólt. Talán attól ijedt meg legjobban, hogy ő valóban a vízen járt. Csodálom Pétert. Mustármagnyi hitével megpróbálja a lehetetlent. Mert hisz abban, hogy Jézusnak semmi sem lehetetlen. Hiszen ott jön feléje most is a vízen! Azt a rémületet pedig az váltotta ki belőle, hogy az a mustármagnyi hit mégsem volt mustármagnyi sem. Egyikünk sem kárhoztathatja ezért Pétert. Melyikünk indulna el akár a legsimább víz tükrén a puszta hit erejével? Nagyon nagy erőfeszítést kíván tőlünk az ajándékba kapott hit is, amikor a lehetetlenség Istenében próbálunk, akarunk hinni. Ments meg bennünket, Jézus! Sokszor kétségbeesünk hihetetlenül gyenge hitünk miatt. Annyiszor kell ellenszélben eveznünk, amikor a cél Te vagy. El akarunk érni Téged, a biztos révet életünk keserű tengerén. Mindenki, még a legjobb barátaim is azt mondják ilyenkor: hiába. Add föl, hiszen Isten sem kíván lehetetlent. Lehetetlenségek Ura! Szállj be a bárkámba és vigyél át arra a partra egy szempillantás alatt, ahová mindig vágyakoztam. Amen.
