A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
374 A SZÍV - 1993. JÚLIUS-ÜUgUSZTUS kolyt, csakhogy szolgálatodra lehessünk. Nem látod, hogyan csempészi be magát közénk a gonoszság: a fogyasztói társadalom, eretnekségek, szekták, New Age és a többi? Hagyod, hogy megfertőzzék tieidet, gyermekeinket, és lehetetlenné tegyék Ilyenkor ugyancsak elképeszt bennünket az Isten nyugalma, amellyel már az akkori szolgákat is „kiborította": nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek a búzát is, hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig. Milyen kár, hogy mi annyival türelmetlenebbek vagyunk! Mennyi konkoly és vele együtt sok igaz búza is áldozatul esett „szent" türelmetlenségünknek (ami valójában engedetlenség volt) a történelem folyamán. Mennyire készek voltunk és vagyunk mindig az ítélkezésre, mintha legalább is az igazság birtokában lennénk. Pedig egyrészt nagyon nehéz megkülönböztetni a jót a rossztól, másrészt pedig az Ur alázata nem jelent közömbösséget. Mintha bizony neki mindegy volna, hogy földjén búza vagy gaz terem! Nem is próbál a gazból aratás után lisztet őrölni, hanem akkor, de csak akkor egyértelművé válik a jó és a rossz, az érték és az értéktelenség közti különbség. Ami akkor gaznak bizonyul, az bizony tűzre kerül. De addig a nagyvonalú és alázatos Isten fölkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt. A mennyek országa a növekedés helye. Minden mustármagnyi közösség előtt ott áll a feladat, hogy a növekedés lehetőségét nyújtsa tagjainak és mindazoknak, akikhez a közösség küldetése szól. Sok szép példáját ismerjük ennek. A világnak azonban még sokkal több mustármagból kiterebélyesedő egészséges fára van szüksége, hiszen annyira fenyegeti a „környezetszennyezés". A mennyek országa észrevétlenül hatékony. Láthatalanul járja át a világot, nem különül el a tésztában, úgy, mint a kovász. Amikor a kovász átjárja a tésztát, akkor már csak tészta van, amit a kovász megkelesztett. Külsőleg semmi jellegzetesség nem látható a társadalom keresztény részén. Csak annyi a különbség, hogy keresztény. Legföljebb emiatt a mai keresztény is úgy jár, mint Jézus Názáretben, amikor földijei szemére vetették: hogy jön mindehhez az ács fia, aki ugyanolyan, mint bármelyikük. oly Ionosán választani kell jó és rossz között. S ha ez már menne is valamelyest, akkor választhatsz a jó és a még jobb közül, sőt, eljutunk oda is, hogy ki kell választanunk az egyedül jót, a legnagyobb kincset, amiért aztán oda kell adnunk cserébe mindent. Ezek a családapa kincsei, amikről Jézus beszél a mennyek országáról mondott hasonlatai között. Az az ember, aki a bérbe szántott földön kincset talál, és hogy az egészen jogosan az övé lehessen, eladja mindenét, hogy megvásárolja a mindnyájunk jövőjét? A családapa kincsei JÚLIUS 25. - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP lKir 3,.7-12; Róm 8, 28-30; Mt 13,44-52
