A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
372 a szív - 1993. jilcms-Aiiguszms Élő, szent, Istennek tetsző áldozat Jézus terhe és a mienk JÚLIUS 4. - ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP Zak 9,9-10; Róm 8,9.11-13; Mt 11,25-30 O lyan korban élünk, amikor a teljesítmény, a siker vagy annak legalább csikorogva megőrzött látszata nem engedi, hogy fáradtnak látszódjon, aki fáradt. Még mindig nem látsz elég lehangoltságot magad körül? - hallom máris. - De igen, ám a sok szomorúságot csak igazi öröm változtathatja át boldogsággá, a magadra kényszerített műmosoly pedig többet árt, mint használ. VASÁRNAPI GONDOLATOK A fáradtságot ki kell pihenni, a testi-lelki terheket le kell tenni - ez elkerülhetetlen. És ezért vannak inkább veszélyben a „bölcsek és okosak", mert ők azok, akik leginkább kardoskodnak a látszatsikerek, félvállról vett 24 órázások mellett eltitkolva annak véres verejtékét. A kicsinyek = a lélekben szegények, akiknek a beszédében az igen valóban igen - ők hamarabb elfogadják korlátáikat és szembenéznek a ténnyel: ennyi vagyok, ennyire vagyok képes. Alázatukban, amely éppen ennek a helyzetnek megértését jelenti, magától értetődő természetességgel fogadják el a feléjük nyújtott segítséget: jöjjetek hozzám, én felüdítelek titeket. Jézus ismerte a fáradtságot, hiszen egy alkalommal azzal is megpróbálkozott, hogy legbenső körét félrehívja és ott meghitt együttlétben pihenjék ki magukat. (Az más kérdés, hogy nem sikerült ez nekik sem.) Ez idő tájt közülünk is ki-ki pihenni indul. Tegyük jó lelkiismerettel, és úgy, hogy a szelíd és alázatos szívű Jézusnál nyugodjon meg, üdüljön fel testünk-lel- künk. Az édes igát nem rázhatjuk le ilyenkor sem, de ki akarná lerázni azt, ami édes?! A béke üzenetével szamárháton, alázatosan közeledő Királyunk! Állítsd meg sikert sikerre halmozó telhetetlenségünket! Vedd el a mi terheinket, mert azok igazán nehezek, és változtatsd át őket a te könnyű terheddé, édes igáddá egyszer s mindenkorra. Amen. Ez az Isten igéje JÚLIUS 11. - ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP íz 55,10-11; Róm 8,18-23; Mt 13,1-23 I stennek legyen hála! - így válaszolunk a lektor szavaira, amikor befejezi a szentlecke vagy az olvasmány felolvasását. Azért a kegyelemért adunk hálát ilyenkor, amit az Úr igéje, a Szentírás szava bennünk végbevisz. A kinyilatkoztatás ősi, még annak a Szentírás könyveiben
