A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AUgUSZniS

345

„Azonnal magad mellé veszel tíz lovast - rendelkezett szárazon Oren - és amilyen gyorsan csak tudtok, Hegyalja falujába lovagoltok. Megkeresitek Áru és Aret házát. Egy Ermi nevű árva gyerek lakik náluk. Tizenhat éves, kerek fejű, barnásfekete hajú, barna szemű. Levágjátok a fejét és idehozzátok egy kosárban délre. Megértetted?" Akor összevágta a sarkantyúit.

„Igenis" - felelte. Már hozzászokott a hasonló parancsokhoz, és tudta, hogy nem tanácsos az okát kérdezni. Sarkon fordult és csörömpölve elhagyta a szobát.

Tíz perc múlva a király hallotta, amint a tizenegy lovas paripája kivágtat a várkapun. Ettől kicsit megkönnyebbült, és már előre örült a kosár látványának. Visszahúzódott az emeleti terembe, és parancsot adott, hogy senkit se bocsássanak eléje. Nolibáb is megjelent. Csendesen elfoglalta karosszékét a kézimunkával. Sápadt volt, keze úgy reszketett, hogy a hímzőtű egyre a rossz lyukba tévedt. Oren király azonban elégedettnek látszott önmagával. Hamarosan a fenekére nézett boroskancsójának, és egy másikat vett elő a szekrényből.

De amikor eljött a dél, és a fekete gárda még mindig nem ért vissza, nyugtalanság fogta el. Felszolgálták nekik a szokásos dús ebédet: levest, halat, szárnyast, sültet, körítést, süteményt, gyümölcsöt. Oren és Nolibáb alig nyúltak az ínyencfalatokhoz. A napóra a vártemplom falán már délután egyet mutatott, de Akornak és csapatának még mindig semmi nyoma.

Oren föl-alá száguldozott a szobában, szitkozódva, átkozódva. Nolibáb halottsápadtan, mozdulatlanul ült. Már a hímzést sem erőltette. Ujjai idegesen zongoráztak a karfán.

Végre délután fél ötkor vágtató lovascsapat patkócsattogása hangzott föl a kapunál. Oren király az ablakhoz rohant. Igen, a fekete gárda jött meg, mögöttük egy kocsi, amelyen néhány ember gubbasztott. Oren nem tudta tartóztatni magát, leviharzott a fogadóterembe. Akor kapitány belépett, csörömpölve fekete páncéljában, oldalán a nagy karddal.

„Hol a kosár a fiú fejével?" - riadt rá Oren.

„Felség - dadogta a kapitány, aki tudta, hogy a király dühkitörései rettenetesek -, Felség, a fiú két napja eltűnt."

„Eltűnt?! - ordította magánkívül a király. - Hová?"

„Mindenütt kerestük, Felség, de nyomát sem találtuk."