A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

346

„XisszíV" - sz'E^rjÁ^ios'BogÁ^

„Hát az az átkozott Áru meg a felesége nem tudja, hol kódorog a gazfickó?"

„Felség, két napra mind a ketten elutaztak, itt voltak Máriavárban. És a távollétükben a fiúnak nyoma veszett."

„Mind a ketten itt voltak? Az ördögbe is, minek jött vele az asszony? Miért nem maradt otthon, hogy vigyázzon a fickóra! Drágán fogják ezt megfizetni!" Oren király arca egészen kivörösödött a dühtől, és még jobban elvesztette a fejét, amint érezte, hogy dermesztő félelem vesz erőt rajta. „A végén ez a varangy a fenyőn át vezető úton már elment ahhoz odalent, és megegyezett vele, hogy letaszít bennünket a trónról!" - hatalmasodott el benne a gyanú.

*

Akor semmi pénzért nem szeretett volna Áru és Aret bőrében lenni. Szörnyű véget készít nekik a király! „Csak én magam megússzam ép bőrrel!" - fohászkodott fel.

„Felség - mondta alázatosan -, Árut meg a feleségét rabként magunkkal hoztuk. Egy lányt is, aki - így mondták nekünk - beszélt a fiúval, mielőtt eltűnt. Úgy látszik, ő tudja, hol van, de nem akarja megmondani."

„Nem akarja? Hallatlan! Hát majd megtanítjuk beszélni!" - ordította Oren, és öklével úgy vágott a nagy márványasztalra, hogy csak úgy döngött. De a dühöngés nem segített. Cselekedni kellett, mégpedig gyorsan. Oren egy percig gondolkodott. Azután parancsot osztott:

„Azonnal bezárni a vár minden kapuját! Felhúzni a felvonóhida- kat! A katonaság minden tornyon és bástyán teljes készültségben álljon! A többiek pedig mind, értetted? mindenki egy negyedórán belül a várudvaron gyülekezzék. A rabokat is hozzátok oda! Törvényt ülök!" Oren megfordult és visszasietett az emeletre, hogy közölje Nolibábbal a váratlan hírt.

Akor megkönnyebbülve, hogy a feje még a vállán ül, gyorsan elindult a király parancsait végrehajtani. Hamarosan harsogó trombitajelek riadtak a vár tornyairól. Csörömpölve emelkedett föl a négy nagy felvonóhíd; döngve zárult be a négy várkapu, felrakták rájuk a keresztgerendákat.

A vár felbolydult, mint egy hangyaboly. Mindenki kapkodott és ide-oda futkosott, hogy engedelmeskedjék a király parancsának, mert