A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

344

.QQSSZiV” - £iysfocos2ogÁ3i

Nolibáb királyné a hajnal érkeztével egy kicsit jobban érezte magát. „Talán mégis csak álom volt” - gondolta. Oren felé fordult, és megpróbált rámosolyogni. De a király csak ült és sötéten révedt maga elé.

„Valaminek történnie kellett - tépelődött. - Nolibáb nem buta asszony. Ha ennyire elveszítette a fejét, hogy majdnem kikotyogta az egész históriát, akkor valaminek történnie kellett. Valami varázslatnak. Az az úr odalenn rosszat forral ellenünk. Mert tőle minden kitelik.”

Oren megijedt a saját gondolataitól, fölállt, és lehajtott fejjel fel-alá kezdett járkálni a szobában. Nolibáb nyugtalan pillantással követte. Nagyon bátortalan lett; szégyellte magát, hogy az éjjel izgalmában eljárt a szája.

„Jó, hogy Oren rám vágott a piszkos öklével - gondolta -, különben még valami borzasztónak lettem volna az oka. Remélhetőleg a komor- nák meg a kovács nem értették, amit mondani kezdtem. Egy álom miatt így felizgatni magam - ez igazán buta dolog volt tőlem.” Oren léptei visszhangoztak a szobában. Hirtelen megállt és Nolibábhoz fordult.

„Ma elhozatom a varangy fejét” - vágta oda kurtán. A szegény Nolibáb, aki mindent elkövetett, hogy magához térjen az éjszakai ijedtségből, ezektől a szavaktól megint a legmélyebb rémületbe esett.

„De Oren...” - dadogta. A király pillantása szinte átfúrta.

„Hallgass! - dördült rá. - A varangy minden jel szerint összeköttetésbe lépett „azzal" odalenn. Különben ezek az éjszakai állatok nem férkőzhettek volna a szobádba. Te nem vagy buta asszony. Ha te denevért, baglyot és varangyot láttál és éreztél, akkor denevér, bagoly és varangy volt a szobádban éjfélkor. És ez rossz jel. Ezek onnan alulról jönnek! Ha „az" odalenn kiejt bennünket a kegyeiből és a varanggyal szövetkezik, akkor el vagyunk veszve. Meg kell ezt előzni, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Rendelkezni fogok. Te kelj föl, öltözködj és jól vigyázz, hogy ne lehessen rajtad észrevenni semmit! Púderezd be az arcodat, hogy ne lássék a folt! El ne áruld magad valahogy! Mert akkor jaj neked! Jaj mind a kettőnknek!"

Oren gyűlölködő pillantással mérte végig Nolibábot, és döngő léptekkel elhagyta a szobát. A trónterembe ment, és hívatta Akort, a fekete gárda kapitányát.

Akor jött is hamarosan, csörömpölve fekete páncéljában, oldalán széles karddal. Hegyes orra, keskeny arca, ravasz szája, mélyen ülő szeme rókára emlékeztetett. Mereven meghajolt és parancsra várt.