A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

342

„OQSSZÍV" - sztWTjfaiosvogAm

repüléssel a párkányra. Még sohasem látott ekkorát. A madár szinte keresztülfúrta nagy kerek bagolyszemével.

„Buppán, buppán" - huhogta félelmetes, mély mellhangon. Szárnyával csapkodott, tolláit felborzolta a nyakán, és úgy látszott, Nolibábra akar rontani. Az az ijedtségtől félőrülten fordított hátat, kiáltozva az ágyába menekült és a fejére húzta a takarót.

„Ez mind csak álom, biztosan álom, mindjárt fölébredek, igen, föl kell ébrednem!" - nyöszörögte vacogó foggal. Még mindig hallotta a denevér „cik-cik"-jét és a bagoly „buppán"-ját közvetlenül az ágya mellett. Még jobban a takaró alá bújt.

De mi ez?! Mezítelen lába az ágyban valami hideg, nyirkos dologba ütközött. Rémület fogta el. A nedves valami átmászott a lábán, és a takaró alól tompa „kvák-kvák” hallatszott.

Egy béka! Egy varangy! Nolibáb lázas agyában fölvillámlott a gondolat: „Akkor a bagoly Robit, a denevér Adi, és a varangy, az ő, a bosszuló kardjával!"

Nolibáb nem tudta többé, mit csinál. Hosszú, elnyújtott, velőtrázó sikoltás szaladt ki a torkából. A sikoly mintha minden életerejét kiszívta volna. A bagoly, a denevér, a varangy... Nem tudta, mihez fogjon, csak azt érezte, hogy vége mindennek, és valami szörnyű fog történni.

Az előszobában alvó komornák már a királyné első kiáltására fölébredtek és most teljes erőből rázták a bereteszelt ajtót.

„Fölség! Fölséges királyné! Mi baj? Kérem nyissa ki! Engedjen be!" - kiabálták összevissza. De Nolibáb nem hallotta. Csak sikoltozott az ágyban, a takaró alatt lapulva, a bagoly, a denevér és a varangy között.

Végül előhozták a kastély kovácsát, hogy törje föl az ajtót. A nagy lármára Oren is felébredt, és hálóköntösébe burkolózva állt felesége ajtaja előtt, miközben bentről tovább hallatszottak a félelmetes sikolyok. Az ajtó néhány perc múlva kinyílt, a komornák lámpával a kezükben berontottak a szobába. Az ablak tárva volt. Nolibáb az ágyban üvöltözött, a szoba üres volt. Az egyik komorna később azt bizonygatta, hogy egy hatalmas árnyszerű alakot látott kirepülni az ablakon, de senki sem hitt neki.

Nolibáb, hogy most emberek vették körül, lassanként megnyugodott. De a tekintete zavaros maradt. Oren hallgatagon állt a szoba egyik sarkában és figyelte a feleségét, míg a komornák úrnőjük körül fáradoztak. Végre Nolibáb észrevette őt az árnyékban.

„Oren! - kiáltotta. - Ez most nem volt álom! Egy denevér jött,