A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
340 XISSZÍV" - SZ'EOfflfáiOS'BOqÁm szidta a cselédséget, mert így szokta kitombolni a rosszkedvét, de ma még ez sem könnyített rajta. Minden este együtt ült a szobában a királlyal, ez volt a palota rendje, de gyűlölte ezeket az estéket. Évek óta nem volt mit mondania férjének, mint ahogy Orennek sem volt mondanivalója felesége számára. „Ez a gyalázatos másokkal szórakozik - mérgelődött magában. - Arcátlanság! Meg akar szabadulni tőlem! Nap mint nap érzem. Amilyen ő, meg a fekete gárdája, egy éjjel csak eltesznek láb alól. És aztán valamilyen fiatal libát idehoz királynőnek. De ezt nem éri meg! Még nem felejtettem el a méregkeverést!" Nolibáb jéghideg pillantást vetett Orenre. Ha a király észreveszi, talán beleborzong. De Oren királytól mi sem állt távolabb, mint hogy az ő pillantásait figyelemmel kísérje. Tépelődve bámult maga elé, újból bort töltött és kiitta. Fölkelt, és most mégis csak Nolibábhoz fordult: „Tegnap Áru itt járt Hegyaljáról, hogy jelentést tegyen. Úgy látszik, rendben van minden. De ez a varangy most már tizenhat éves. A gazfickó egyszer csak megtudhat valamit. Azt hiszem, rövidesen ideje, hogy oda- küldjük Akor kapitányt és a fejét vétessük." Nolibáb felugrott a karszékéből, mintha skorpió csípte volna meg. Duzzadt arca hirtelen elsápadt, orcáin piros foltok jelentek meg. „Oren, te megesküdtél, és veled együtt én is, Adi szobájában, hogy kímélni fogjuk a fiát!" - kiáltotta. Azután suttogva hozzáfűzte: „Ha bevádolja magát, úgy, ahogy követeltük tőle. És ő bevádolta magát, Oren!" Megint élesen felcsattant a hangja: „Oren, már épp elég gonoszságot műveltél! Ne szegd meg még az esküdet is!" Férje fitymálóan végigmérte. „Ostoba beszéd! - vetette oda. - Hát miattam várhatunk még egypár évet. De előbb-utóbb végezni kell a varanggyal. És én jobban szeretném ma, mint holnap!" Sarkon fordult és kiment a szobából anélkül, hogy „jó éjszakát" kívánt volna. Nolibáb még egy darabig a hímzésével foglalatoskodott. Emésztette a düh. Oren megint felszakította szavaival a lelkén a sebet. Azóta, hogy *
