A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
312 'KWTOLIXUS L'LLtJSÍqi TÁjt^OZrATÓ Barankovics soha nem állította, hogy erre számítani lehet. Csak azt mondta (a lengyel példára gondolva), meg kellene próbálni. Ez a véleménye a nemzetközi erőviszonyokon alapult. A kommunista állammal való tárgyalás elől olyanok zárkóztak el, akik azt hitték, az orosz uralomnak hamarosan vége lesz. Vagyis megint a szokott magyar átok kísértett, a Széchenyitől emlegetett (egyik) „ősi vétek”, hogy külpolitikai ábrándra hagyatkoztunk. Ezzel szemben Barankovics azt tartotta, hogy sem az oroszok távo- zásásában, sem abban nem lehet bízni, hogy a nyugati kormányok akár csak enyhíteni igyekeznének az orosz nyomáson. Ő idejében vette észre, hogy teljesen és hosszú időre vagyunk kiszolgáltatva Moszkvának. Hogy maga Barankovics milyen megállapodásra törekedett volna a kommunista állammal, azt abból a tanulmányából is látni, amely 1963- ban jelent meg New Yorkban ezzel a címmel: „A katolikus hit és Egyház helyzete Magyarországon”. A vallásüldözésnek és a békepapok bűneinek leírásához Barankovics ezt fűzte hozzá: „Az Egyház és az állam között eddig létrejött megállapodásokat a virtuálisan fogoly püspökök kötötték... nem szabad akaratukból, hanem ellenállhatatlan kényszer hatása alatt... A fogoly és az azilumban élő Mindszenty bíboros az aktív egyházi ellenállásnak világszimbóluma lett. Megbízható értesülések szerint a magyar nép többségének szemében még ma is Ó a magyar nemzeti, vallási és morális ellenállásnak legfelső megszemélyesítője...” (16-17.0.) Ezt Barankovics 1963-ban írta! Ezután (a 33-35. oldalon) pontokba foglalta, mik lennének az ő minimális követelései. Ez a rész így szól: 1. Az állam tiszteletben tartja az Egyház belső kormányzati, igehirdető és megszentelő jogait s ezekbe nem avatkozik. Ez magában foglalja azt is, hogy az ordináriusok az eddigi helynököket, plébánosokat, hitoktatókat, stb. a kormány hozzájárulása nélkül kicserélhetik... 2. A kormány a házi őrizetben lévő püspököket szabadon bocsátja. Ők elfoglalhatják székeiket. 3. A kormány nem gördít akadályt a Szentszék által már kinevezett püspökök felszentelése és joghatóságuk gyakorlása elé. 4. A kormány megszünteti a püspökök működésének eddigi korlátozásait. 5. A Szentszék az üresedésben lévő vagy megüresedő püspöki székeket az ■általa választott személyekkel töltheti be. 6. A kormány biztosítja, hogy a hitoktatásban részesülőket és ezek szüleit joghátrányok nem érik. 7. A kormány biztosítja az Egyháznak azt a jogát, hogy a templomokban, a
