A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
n. szív - 1993. JÚLIUS-MigilSZTUS 313 plébániákon és az egyházi épületekben hitoktatásban részesítheti híveit minden világi korlátozás (azaz világi hatóság előtti szülői nyilatkozat, korhatár, világi engedély és ellenőrzés) nélkül. 8. Az illetékes egyházi ordinárius szabadon jelölheti ki a hitoktató személyt (papot vagy laikust). 9. A kormány a Szentszékkel való szabad, közvetlen és befolyásmentes érintkezést legalább az ordináriusok számára biztosítja. 10. A kormány nem fogja akadályozni, hogy az ordináriusok a papi működéstől eddig eltiltott szerzeteseket egyházmegyéikbe felvegyék és őket egyházi munkakörükben alkalmazzák. 11. A kormány hatályon kívül helyezi azt a rendeletet, mely a szerzetesek működési engedélyét visszavonta. 12. A kormány az Egyház kívánságának tekintetbevételével felemeli a katolikus iskolák számát, továbbá hozzájárul, hogy az Egyház kisszemináriumo- kat (papnövendékeket nevelő középiskolákat és intézeteket) tarthasson fenn. 13. A kormány az Egyház és a hívők számára egyenlően biztosítja a szellemi önvédelem jogát, azaz nem akadályozza, hogy az Egyház, pozitív tanításain kívül, szóban és írásban előadhassa híveinek a saját érveit az ellentétes tanokkal szemben. 14. A kormány lehetővé teszi a katolikus könyvkiadás és sajtó kiterjesztését. Most, hogy mindezt olvassa az ember, megdörzsöli a szemét. Amit Barankovics minimális követeléseknek tekintett, annak több pontjában még ma sem merünk belátható időn belül reménykedni. A magyarság politikai arculata, mely a reformkorban világosan és szépen rajzolódott ki, a kiegyezés idején is megvolt, csak a század végére kuszálódott össze, hogy az első világháború után még bizonytalanabbá váljék. A nemzeti eszmélkedést hiányolta a két háború közti Magyarországon Pethő Sándor, amikor „Világostól Trianonig” című könyvében ezt írta: „... a magyarság ma már sem politikai, sem szellemi, sem lelki konstrukciójában nem az a feloldhatatlan egység, mint Szalay László nemzedékének idejében volt... Nem oly biztos többé a magyarság belső tájékozottsága, szellemi és lelki erőinek az az összhangja, amely egységesen érezte át a katasztrófát és zárt erkölcsi frontot alkotott azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek nemzeti életéből kiforgatni és államiságát kisajátítani iparkodtak”. Barankovics István 1974. március 14-én halt meg New Yorkban. Az emigrációba kényszerült szabad magyar közélet egyik legeredetibb gondolkodóját
