A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

310 KATOLIKUS L'ELKtiígi TÁJÉKOZTATÓ Barankovics István emlékezete B arankovics István pályája olyan eseményekkel fonódott össze, ame­lyek a magyarság számára a lét és nemlét kérdését jelentik. Ez a kérdés - mint Mohács óta majdnem egész történel­münk - főleg akörül forog: mily mértékben és milyen módon álljunk ellent? Ebből áll a két feladat, mellyel a középkor végétől fogva viaskodunk. Az egyik szellemi. Előbb a török meg­szállás szakította el az ország nagy részét a Nyugattól majd orosz-kom­munista hatások balkanizálták tovább a magyarságot az elcsatolt ország­részeken is. Ez ellen kellett és még ma is kell szellemi önvédelemhez folyamodnunk. A másik politikai. A XV. század óta a magyar állam belső kormány­zata és külső biztonsága, az erdélyi fejedelemségé is, a nemzetközi helyzet függvénye volt. A magyarság fennmaradásának tehát első feltétele az európai erőviszonyok felismerése. Nincs még egy nép Európában, mely az állami folytonosságot ugyanazon a területen ezer évig fenn tudta volna tartani, csak a magyar. És ugyanakkor nincs még egy nép a föld kerekén, mely a külpolitikai hibák és tévedések olyan halmazát mutatná fel, mint a mi történetünk legutóbbi négy és fél évszázada. Elég itt ennek a sorozatnak csak a tetőpontjára emlékezni: A Trianonhoz vezető útnak csupán legutolsó stációja volt Masary- kék intrikája és Wilson elnök együgyű utópiája. Magát az utat magyarok kövezték ki, azok, akik közjogi sérelmekkel ásták alá a pánszláv harapó­fogó közé vett Ausztria-Magyarország nemzetközi tekintélyét. És akik ahelyett, hogy anyagilag és lelkileg erősítették volna, gyöngítették katonai erejét a kettős monarchiának, amely akármilyen gyűlöletes emlékeket örökölt is a Bach-korszaktól, mégis egyedül az volt képes védeni a szent- istváni határokat. Valóban megfoghatatlan, hogy az a nép, amely Petőfit és Bartókot adta a világnak (ahol költészet és zene közkatonái közül sokan egyenran­gúak a Nyugat kiemelkedő tehetségeivel), s ahol annyi más talentum termett - egyedül a külpolitikában legyen rövidlátó, éppen a számára legvitásabb területen. Hiszen az idősebb Andrássy óta egyetlen egy ma­gyar volt csak (Bethlen), akinek volt hatalom a kezében s azt a külpoliti­SZELLEMI ÖNVÉDELEM

Next

/
Thumbnails
Contents