A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AZigVSZTUS

305

közeli és személyes barátság alakult ki. Egy alkalommal meghívtam őket vacsorára. Ez az este az egész családom s mindnyájunk számára felejthetetlen élmény marad. A néhány együtt töltött óra olyan közel hozott minket egymáshoz, mintha már régóta ismertük volna egymást. Ők maguk mondták el, hogy az a szeretet, amellyel fogadtuk és körülvettük őket, elfelejtetett velük minden fájdalmat. (Megpróbáltunk mindent az ő étkezési szokásaiknak megfelelően elkészíteni). Mindenben igyekeztünk megélni azt, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.''

Januárban fontos eseményre került sor. A Szentatya Assisiban közös imádságra hívta meg a vallási vezetőket és az embereket. Elhatároztuk, hogy a táborban is tartunk közös imádságot a békéért. Muzulmán barátaink nagyon megörültek ennek, mert ők is csatlakozni akartak a pápa Assisiban mondott imádságához. Muzulmánok, reformátusok és katolikusok együtt kérték a békét. A menekültek különleges tisztelettel említették, hogy számukra a Szentatya jelenti az egyedüli reménységet.

Ezek a közös ünneplések azóta szinte szokássá váltak. A Bajram, majd a Kurban-Bajram, a muzulmánok legnagyobb ünnepe ismét egy családdá formált minket. Valóban megtapasztalhattuk, hogy az igazi Családfő Jézus. Senki sem a különbségeket keresi, hanem azt, ami összeköt.

A táborban töltött idő, a menekültekkel való beszélgetések, az ünneplések, még inkább megéreztetik velünk, hogy egy Atyának a gyermekei vagyunk, egymásnak pedig testvérei.

Hiszem, hogy ezáltal is közelebb kerültünk a békéhez és úgy tűnik számomra, mintha már itt építenénk együtt egy új világot. (Horváth Varga Zsuzsa)

A szolgáló szeretet

A mai gyerekeknek, fiataloknak a szülők és nagyszülők mindent meg akarnak adni. „Nekem nehéz gyerekkorom volt, neki jobb legyen!" - „Az élet olyan nehéz, legalább míg gyermek, legyen meg neki mindene." Ettől aztán sokszor olyan önző és követelőző lesz, hogy nem lesz boldog abban a bizonyos „Élet"-ben.

Természetesen, hogy a gyermeknek biztosítani kell a vidám, boldog életet, amíg a szülőknek módja van rá. Fontos azonban, hogy megtanuljon adni is, nemcsak kapni, hogy ne csak lehetőségei legyenek, hanem kötelességei is. Erezze a gyermek, hogy a szeretet, a lehetőségek és a képességek, amiket kapott, nemcsak arra valók, hogy ő érvényesüljön,