A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

28

„%isszív" - sz'Lc^iyÁXpS'SogÁx

dott volna velük. Sőt, úgy megszerették, hogy többen közülük még évek múlva is felkeresték őt kicsi szobájában, és elbeszélgettek vele. Csak a jó Isten tudja, hány papi, illetve szerzetesi hivatás csírázott ki ezekből a beszélgetésekből. Szolgálatkészsége ellenére sohase volt szolgai, mint Mészáros Imre házfőnök megjegyezte: mindig egyenrangúnak érezte mindenki. Figyelme csaknem mindenre kiterjedt: nem hagyta, hogy valaki rendetlen ruhában járjon. Szerette és legkisebb bántódás nélkül viselte és viszonozta az élcelődést. Szobaműhelyébe mindig szívesen mentünk, és figyelhettük gyors kezejárását, és hallgathattuk mindig okos megjegyzéseit és tréfáit. Tiszta ítéletével, elfogulatlanságával meg tudta érteni a legkülönfélébb embereket."

De sohase ítélkezett. Tudott hallgatni és meghallgatni, kevés szóval, de ha szükség volt rá, hosszasan magyarázni és mindenkit megnyugtatni. A bosszankodást meghallgatta, a lelkesedésben együtt tudott lelkesedni. Halála alkalmával ilyen megjegyzéseket lehetett hallani: „Egy szenttel több van a mennyben." Vagy: „Benne tanultam meg becsülni a jezsuitákat."

De hát ki is volt ez a testvér, akiből oly természetességgel sugárzott az emberség és a jóság?

Szegeden született 1912. március 4-én. Édesapja vasúti fékező volt, és nagyon nehéz körülmények között nevelte feleségével a négy gyermeket, hiszen az első világháború és a román megszállás minden gyötrelme ránehezedett a családra. Az édesapa foglalkozása miatt sokat volt távol a családtól, így az édesanyának jutott a főszerep a gyermekek gondozásában és nevelésében. Sanyi szorgalmas volt, kitűnően tanult, de a család anyagi körülményei nem tették lehetővé, hogy a fiút gimnáziumba adják. Ezért aztán mesterséget tanult, szabóinas lett, majd felszabadulva folytatta ezt a szép mesterséget. Közben szellemi, sőt lelki igényei is voltak, ezért tagja lett az ifjúsági Mária Kongregációnak, melyet akkortájt indítottak el a szegedi jezsuita atyák, főként R Bús irányításával. Sanyi nemcsak egyszerű tagja volt a kongregációnak, hanem előadásaival, szavalataival sokat tett, hogy az egyesület minél vonzóbb legyen. Ekkortájt a jezsuita atyák sokat tettek Szeged város hitéletének fellendítéséért: E Bús főként az AVE (Anyaszentegyházat Védő Egyesületével), később E Müller lelkigyakorlataival, az általa vezetett kongregációkkal, még később R Varga László társadalomtudományi előadásaival. 1937-től kezdve R Kerkai Jenő éppen Szegedről indította el nagyszerű mozgalmát, a KALOT-ot.

Mindez hatással volt a lelkes fiatalemberre, Sándorra, és alapos megfontolás után 1938 végén jelentkezett jezsuitának, majd a jelöltidő után a budai Manrézában megkezdte az újoncidőt. Tanult mestersége nagyjából megszabta munkakörét, rendjében csaknem tíz éven át szabóként és ruhatárosként dolgozott, de sokoldalúsága és megbízhatósága miatt az elöljárók néha megbízták azzal, hogy betegápoló és sekrestyés legyen. Mindenütt a szelíd derű, a pontos szolgálatkészség jellemezte. Megfordult hosszabb-rövidebb ideig a Manrézán kívül Kassán, a budapesti rendházban, Szegeden, mindenütt árasztva szívéből-lelkéből a jóságot és segítőkészséget. Minél nehezebbek lettek az idők, annál jobban sugárzott Kálmán testvérből az emberek iránti megbecsülés és szeretet. Soha nem sokallta a szolgálatot, el lehetett róla