A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
250 XfVTOLlX.US LT-LXIStgi 'rÁJÍ'KpZTWIÓ 8. Mindezen célok könnyebb elérése érdekében a fegyverkereskedelmet rendszabályozni kellene, és a lefegyverzést minden oldalon mielőbb szükséges megvalósítani. / Égi kenyér N em véletlenül születtünk embernek. Halhatatlan lelkünk Isten személyes adománya. Annyira fontosak vagyunk Istennek, hogy nem léteznénk, ha nem akarta volna mindegyikünk személyes létét. Milyen hálásak tudunk lenni egy- egy apró ajándékért is, ami gazdagít, és amikor rádöbbenünk, hogy Istentől teljes emberi létünket kapjuk, akkor tör fel belőlünk az igazi hála! Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. (íz 43,4)... Mindezt nem egyedül, egymástól függetlenül, önmagunkért kapjuk, hiszen Isten közösségi lénynek teremtett bennünket. Amikor meg tudjuk osztani értékeinket, vagyis saját magunkat, akkor építjük a közösséget, de úgy is mondhatjuk, hogy áldozatot hozunk. Ennek értékét, sőt örömét kellene, hogy környezetünk visszajelezze. Ha ezt a viszonzást, kölcsönösséget nem kapjuk meg, szenvedünk. Isten tudta, milyen gyengék vagyunk a szenvedés elviselésében, ezért nem hagy magunkra. Jézus belépett életünkbe, az' emberiség életébe és a mi személyes életünkbe egyaránt, átvállalta mindazt, ami erőnket meghaladná, megerősít, felemel. Kitalálta módját: az Eucharisztiát. Nem varázsszer, emberi gyengeségeinket nem szünteti meg, szabadságunkat tiszteletben tartja. Továbbra is küzdünk és szenvedünk, mert nehezen haladunk. Megengedi tehetetlenkedéseinket, hogy ezzel is rávezessen: nincs jogunk a másiktól sem elvárni, hogy ő velünk szemben tökéletes legyen. De képességünk megvan, hogy jól válasszunk, hogy akarjunk és megvalósítsunk. Ehhez rászorulunk Jézus biztatásaira, erősítésére, ezt nyújtja nekünk a szent áldozásban, vagyis saját magát: létéből táplálja létünket. Milyen jó lenne, ha ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek fényében tölthetnénk hétköznapjaink minden percét! De a tapasztalat azt mutatja, hogy hosszú az út, amíg idáig eljutunk. Mindannyiunknak végig kell járni saját lelki fejlődésünk útját. Keressük meg, mi az, ami segít, és mi az, ami akadályoz ebben. Élményekre van szükségünk, átélésre. Ha van egy ember vagy közösség, aki igent mond ránk, akkor tudjuk igazán átérezni, hogy Isten is igent mond ránk. Akkor alakulhat ki felelősségünk, hogy mi is tovább közvetítsük élmény szinten Isten elfogadó szeretetét. Nem HA JÉZUS A CSALÁDFŐ
