A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
228 ‘KÄ'TOLIXUS L'LLXIStgi TÁJ'É'KpZTATÖ munkát irányító tisztségviselők vallják, hogy rendkívül pontos és megbízható volt. Került minden feltűnést. Soha nem hallották őt belső életéről beszélni. A személyiségéből áradó béke, nyugalom és derű mindenki tiszteletét és megbecsülését kivívta, bár valójában sem megérteni, sem megmagyarázni nem tudták titkát. Hogyan is érthették volna meg, hogy egy korábban részegségéről hírhedt munkásember mindig fegyelmezett, türelmes, készséges, ha másokon segíthet. így például testvérei temetési költségét mindenestül ő vállalta nagyon szegény szülei helyett. Bár írása mindvégig rendkívül primitív maradt, mégis nagyszerű sorokat hagyott hátra. Csak példaként idézünk néhányat: Én Istenem, én nagy Istenem, Életem, Szerelmem, Dicsőségem! A bűnöket ki értheti meg? Titkos vétkeinktől tisztíts meg! Ó, legédesebb Jézusom, ölj ki belőlem mindent, ami rossz! Irts ki mindent, ami magamé!' Ez a hatalmas és emberileg meg nem magyarázható változás egyáltalán nem tette Mattot emberkerülővé vagy különccé. Részt vett a szak- szervezeti munkában, pontosan fizette a tagdíjat, együtt érzett a munka- nélküliekkel, és tehetsége szerint segítette őket, főként olyanokat, akiknek gyermekeik is voltak. Édesapja halála után hazaköltözött, és gondoskodott édesanyja anyagi ellátásáról. Közben, hogy támogatásra találjon lelki életében, először Szent Ferenc harmadrendjébe, majd a Mária Kongregációba is belépett. Minden jó ügyben számíthattak segítőkészségére. Egy idő után tekintélyes adományokkal segítette a missziók ügyét. Minden hangoskodás és feltűnés nélkül együttérzett azokkal a törekvésekkel, melyek hazája teljes szabadságának elnyerését szorgalmazták. A háborútól iszonyodott, minden tőle telhetőt megtett, hogy lebeszélje az ír fiatalokat arról, hogy a brit hadsereg katonáiként harcoljanak. Volt benne mindig annyi tapintat és alázat, hogy ha valamit nem értett meg a lelki dolgokban vagy a közélet zűrzavaraiban, egy-egy paphoz fordult, és tőlük kért eligazítást. Gyakran látták kiváló papok gyóntatószékében. Az állandó nehéz fizikai munka, a szigorú és rendszeres böjtölés, a szakadatlan önfegyelem, és előrehaladott kora is aláásták szívós fizikumát. Hatvanhat éves korában betegeskedni kezdett, kórházba került. A veséje és a szíve volt gyenge. Orvosai és betegápolói egyhangúan állítják, hogy csendes, nyugodt beteg volt, és ha csak tehette a kórház kápolnájában töltötte idejét.
