A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

A SZÍV - 1993. MÁJUS

229

Félévi kórházi ápolás után elbocsátották, hazament, nagy magányosságban, de belső békében élt hónapokon keresztül. Ekkortájt látogatói előtt megnyílt, és elmondta, nagyon sokat szenved a szívével.

Élete utolsó szakaszában megjárhatta a kereszt királyi útját: megrendült az egészsége, 1925 januárjában hirtelen meghalt nagy barátja és lelkivezetője, dr. Hickley, s anyagilag is támogatásra szorult. Legnagyobb szomorúsága az volt, hogy ettől az időtől fogva már nem tudta segíteni a katolikus missziókat és a különböző jótékonysági egyesületeket.

Mihelyt kissé javult egészségi állapota, munkára jelentkezett. Felvették, hiszen köztudott volt rendkívüli szorgalma és becsületessége. Köny- nyebb beosztást kapott. Elmúlt hatvankilenc éves. Valósággal szenvedélye lett, hogy minél több szentmisén vegyen részt. Életmódján nem változtatott, legföljebb most már nem böjtölt olyan szigorúan. De továbbra is viselte mellkasán, sőt térde alatt is a láncokat, így kívánt vezekelni életének szomorú első szakaszáért.

Az Úr 1925. június 7-én, Szentháromság vasárnapján hívta magához. Szentmisére indult a domonkosok templomába. Alig pár méterre a templomtól elvágódott, és valószínűleg azonnal meghalt. A templomból odahívott atya még a betegek kenetében részesítette. A mentők már csak a halottat tudták elszállítani. A kórház orvosai nagyon elcsodálkoztak a láncokon, melyeket viselt. A jezsuiták templomában ravatalozták fel, és két nap múlva temették el, alig néhány rokona és ismerőse kíséretében. Hat év múlva megindították szentté avatásának pőrét. (Pálos Antal)

Ima azokért, akik megszakították a terhességüket. Én istenem, minden könyörgésemet, böjtömet és lemondásomat fölajánlom Neked, engesitelésül mindazokért a terhességmegszakításokért, amelyeket a napokban, az utolsó években végeztettek el. Elhelyezem őket az oltáron Jézus Krisztus keresztje előtt, mert ő a mi bűneinkért halt meg, hogy örök életünk legyen. Jézus szent nevében könyörgök, Atyám, megbocsátásodért és irgalmadért minden nő számára, aki a Te szereteted ajándékát, az életet dobta el méhéből. Nem fogadták el ajándékodat, nem ismerték fel Benned a minden élet Terem tőjét, megtagadták hivatásukat, mely szerint Téged teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és teljes elménkből szeretnünk kell, egymást pedig (a legkisebbeket is) úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat. Felajánlom a lemondásomat, a böjtjeimet és a imáimat jóvátételként ezekért a bűnökért, számunkra, bűnösök számára pedig könyörgök irgalmadért és kegyelmedért. Amen.