A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1993. MÁJUS 227 Matt Talbot II. M att Talbot megtérése után életmódján a kívülállók semmiféle változást nem vettek észre. Azt a roppant belső átalakulást sem, amely szíve mélyén lejátszódott. Hogy CSODÁLATOS AZ ISTEN Matt ugyanaz a képesítés nélküli Ci7F\ÍTTFTRF\I munkásember maradt: egy szegény, J közönséges polgár. Ivócimborái közül az egyik azért megjegyezte: Matt sohasem tudott semmit könnyedén venni. Az ivást sem, és most már a fogadalmát sem. Azok az energiák, melyek eddig lefelé húzták, irányt változtattak. Sursum corda! - Fel a szívekkel! Mindenestül föl, Isten felé, a szerető szolgálat felé. Ettől kezdve külső dolgokban figyelmes és szorgalmas lett, és gondosan ügyelt arra, hogy senki észre ne vegye, mi az életcélja, mire összpontosít. Sokan emlékeztek rá, hogy megtérése éveiben szorgalmasan visszafizetgette adósságait az egyes kocsmákban. Tudtak arról is, hogy ha édesanyja pénzzavarban volt, és ez gyakran előfordult, Matt mindig segített neki, és soha nem tartott igényt arra, hogy édesanyja a pénzt visszafizesse. Ettől kezdve különös vonzódást érzett a kemény, vezeklő életre. Rokonai közül néhányan észrevették, hogy fekvőhelye egy kemény deszka, legföljebb egy lepedővel letakarva. És az olvasni, írni csak nehézkesen tudó ember egyszerre csak elkezdett olvasni. Könyvei között több példány Szentírást találtak. Meg-megjelölt néhány helyet, amelyeket különösen sokszor olvashatott. így Máté meghívása nagyon meghathatta őt. Hiszen Máté, a bűnös, egyetlen szavára követte az Űr Jézust. A Szentírás, az Úr Jézus és a Szűzanya életéről írt könyvek olvasása nagy segítségére voltak abban, hogy kitartott elhatározása mellett, bár egyes jelekből következtetni lehet, hogy az első időkben ez igen nagy erőfeszítésébe került. Lelki élete egyre jobban elmélyült, már el sem tudta képzelni napjait a szentmisén való részvétel nélkül. Általában a lakásához legközelebb eső templomban jelent meg, de később más templomokat is fölkeresett, sőt lassan szokásává vált, hogy munkája után betérjen szentséglátogatásra is. Külsőleg mindvégig megmaradt egyszerű munkásembernek, tiszta munkásruhában járt, s egyre jobban Istenből és Istennek élt. Önmegtagadásai ellenére mindig vidám, kiegyensúlyozott ember benyomását keltette. Soha nem látták szomorúnak, elnyűttnek vagy türelmetlennek. Munkatársai, valamint a
