A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
A SZÍV - 1993. MÁRCIUS 109 gyermekével, nem tudja elfogadni hibáit, gyengébb képességét. Megszenvedett tapasztalataim néha segítségükre lehetnek. Jóságos Mennyei Atyánk! Szeretnénk engedni, hogy szenvedéseink által Magad felé terelgess minket. Kérünk, ne engedj Előled menekülnünk, csak Feléd! r. Katona Puszta Sándor költő, c. kanonok, leányfalui plébános tíz éve, 1983. március 5-én halt meg, életének 72. és papságának 49. évében. Görgetegen, Somogybán született 1911-ben, Budapesten szerzett doktorátust esztétika-filozófia-művészettörténetből. Első kötete, a Búzaszentelés, pappá szentelésének évében, 1934-ben jelent meg. Követte még kilenc verses- és két prózakötete. „Költészetem szolgálat. Jegye a néppel, hazámmal, a tájjal való összeforrottság. A belőlük fakadottság és hozzájuk-tarto- zás, velük-eljegyzettség föloldhatatlan érzése" - írja 1976-ban megjelent, A fények rézsüt esnek c. kötete bevezetőjében. Idézzük emlékét két versével. Molnár Irén ESTELI TÁJ DONUM Az est hűvös halk tiszta ing ejtsd el a könnyed rozmaring kaptál egy arcot apád anyád arca aquamarin-kék bánatod csillagod hullott lent hagyod kaptál egy nevet hordozd becsülettel kaptál egy kezet ne ereszd el ne ereszd el kaptál egy szívet igazíts rajta ha tudsz kaptál egy világot javíts rajta ha tudsz néma lilába csügg az út rajta a sorsod merre fut fekete csöndbe száz fa áll száz fa mögött les száz halál felhő jön szárnyas átlebeg arcod beszántják tág szelek ibolyántúlin kék szíved életed is mely nem tied... apróka félhold száll le rád fénylő tenyérrel fogja szád kaptál egy életet viseld el ha tudod kaptál egy napot meg mindent jóvátehetsz J
