A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
106 'KÄ'TOLI'KUS LZLXlSÍqi TÁJÉKOZTATÓ Ilyenek mindig voltak és lesznek is. Nekik csak úgy tudunk megfelelni, ha visszahúzódunk a templomba, és akkor jövünk ki, ha nagy szükség van a karitatív segítségre. Ahhoz a számtalan emberhez viszont, akihez az Evangélium üzenetét el akarjuk juttatni, csak hiteles élettel, megértéssel és szelíd határozottsággal közelíthetünk. Úgy gondolom, hogy az újraevangelizálásnak fontos területe a nevelés, a szociális szolgálat és a kultúra. A nevelés gyermekkorban tanítja meg a hit igazságait és szoktat rá az erkölcsi normák szerinti életre. A megkülönböztetés nélküli szolgálattal teljesítjük küldetésünket a felebarát iránt, és egyúttal mindenki számára láthatóvá tesszük a keresztény életet. A kultúra megkeresztelése folyamatos feladata az egyháznak, ez elsősorban a felnőtt ember mindennapjait hatja át keresztény szellemmel. Mi mindnyájan őrzünk egy lángot, amit nem mi gyújtottunk. Ez melegít és fényt ad. Nem rejtegethetjük, hanem világítanunk kell vele. Felelősségünk annál nagyobb, minél szélesebb kört tudunk bevilágítani. (Harrach Péter) ( \ Isten oltó-kése Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, Es győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom. Tóth Árpád ^ ~\
