A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
200 KATOLIKUS L'LLKlStgi TÁJÉKOZTATÓ AZ EGYHÁZMEGYEI ZSINAT INTÉZMÉNYE (Erdő Péter) A mai egyházmegyei zsinatok az intézménytörténet tanúsága szerint a helyi egyházak presbitériumából fejlődtek ki. Alapvető funkciójuk is a legutóbbi időkig az egyházmegye papságának és a püspöknek az együttműködésére irányult. A zsinat volt a kerete annak, hogy a papság - főként törvények előkészítése terén - ünnepélyes formában tanácsot adhasson a püspöknek. A mai egyházjogban, mely a II. vatikáni zsinat iránymutatásait és az azóta eltelt évek tapasztalatait is figyelembe veszi, az egyházmegyei zsinat alapvető arculata megmaradt, ám fontos új árnyalatokkal is gazdagodott. Az új Egyházi Törvénykönyv szerint az egyházmegyei zsinat tagjai sorába a püspöknek - belátása szerint megválasztott módon és számban - szerzeteseket és világiakat is fel kell vennie. Ugyanakkor a papság különböző csoportjainak (így pl. a káptalan és a papi szenátus egésze, az esperesi kerületek képviselői stb.) részvételét a Codex aprólékos gondossággal biztosítja. Az egyházmegyei zsinat megtartása ma már nem kötelező. Teljes mértékben a püspök szabad belátásától függ, hogy rendez-e ilyet. Ugyancsak teljes a szabadsága a tárgyalandó kérdések összeállításában, valamint a zsinati munka eredményeként kapott tanácsok felhasználásában. Kérhet a résztvevőktől záróokmánynak szánt szöveget. Ilyenkor ennek változatlan vagy átalakított formában való kihirdetése az ő szuverén hatáskörébe tartozik. De hasznosíthatja a zsinati munka eredményeit, amikor maga szerkeszt akár kötelező szabályokat, akár inkább buzdítást tartalmazó püspöki okmányt. Az egyházmegyei zsinat nem zsinat (concilium) a szó mai szaknyelvi értelmében. Ugyanis nem püspökökből álló valódi egyházkormányzati (főként törvényhozó) hatalommal rendelkező gyűlés. Tisztán tanácsadó szerepe van. Rajta az egyetlen törvényhozó maga a megyéspüspök. Ezért is nevezi az egyházi latinság synodus-nak. Ilyen értelemben ez az intézmény gyökeresen eltér attól is, amit hazánkban protestáns testvéreink zsinatnak neveznek. Magyarországon a II. világháború óta egyházmegyei zsinatra nem került sor. Ezért a II. vatikáni zsinat, a Codex és a többi új egyházi megnyilatkozás szellemét és egyházfegyelmi következményeit egyházmegyénk életében buzdítások és új egyházmegyei rendelkezések formájában is konkretizálni kell, mégpedig egyházi küldetésünk minden főbb területére nézve. Ennek alapján később sor kerülhet olyan gyűlésre is, ahol csupán egyetlen kérdés áll a megbeszélés középpontjában. Nem várhatjuk persze összes problémáink megoldását az egyházmegyei zsinattól. A főpásztor és a hívek együttműködésének sem ez az egyetlen formája. A világiak tanácsadói szerepe, pl. elsősorban a pasztorális tanács keretében fejeződhet ki, a mindennapi egyházi tevékenységre nézve. A papság állandó közös támogatását pedig az egyetemes egyházjogban is előírt papi szenátus hivatott biztosítani. Az esztergomi Zsinati Értesítő első számából
