A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 201 A szektásodás a „hagyományos vallás" nézőpontjából III. Szabó József Meg kell szoknia itt valamennyi történelmi egyháznak azt a tényt, hogy korunkra missziós terület lettünk, tehát missziós lelkipásztorkodásra van szükség. Ez azt is jelenti, hogy nem tudunk olyan keveset feltételezni a legszélesebb társadalmi rétegek vallásos tájékozottságáról, hogy „ne lőnénk fölé”. Tanítani kell a helyi kezdeményezésekre a lelki- pásztorokat: hogyan kell felmérni a megszólítandó rétegeket, milyen lehetőségek adódnak a megszólításra, mi a helyes nyelvezet. Egészen egyszerű, kedves hang is jelentősen oszlatja az előítéleteket, melyek az egyházakkal kapcsolatban kialakultak. Ahogy a gyógyászatban is kulcskérdés a megelőzés, úgy az egyházaknak is olyan missziós tevékenységet kell kifejteniük, ami csökkenti a szekták iránti fogékonyságot. Ez feltétlenül megköveteli a szellemi, személyi, anyagi átcsoportosításokat. A hivatalos egyházak tevékenységében itt-ott még mindig fellelhető méltóságteljesség egészen komikus helyzeteket teremt. Gagyogóragyogó gyermekpróféták lényegesen nagyobb hatékonysággal tevékenykednek a szekták javára diáktársaik között, mint a sok-sok éven keresztül nevelt ifjúsági hittanosok, sőt, mint maga a hatalmas egyház teljes kegyelmi és módszertani gazdagságával. Érthetetlenül elképzelésieknek vagyunk saját lehetőségeink tekintetében. Még mindig összerezzenünk az olyan sajtóhangoktól, hogy az egyházak nyílt és burkolt propagandát folytatnak a közszolgálati médiákban. Még mindig a pornográfiával azonos szinten kívánnak látni bennünket mindazok, akik előírnák nekünk a folyamatos kisebbrendűségi érzéseket. Intellektuális sajátosságuk lett egyfajta gondolkodás, mely a mást nem másnak, hanem alacsonyabbrendűnek tekinti, csupán csak a- zért, mert saját intellektusuk nem állja a megmérettetést. Ne féljünk! Aki társadalmilag károsabbnak tart bennünket, mint a gyűlöletet és fölöslegesebbnek, mint a horror- és akciófilmeket, az fejtse ki ezt a véleményét bátran és nyilvánosan. Ki fogjuk bírni. Tennünk kell azt, ami a legelemibb alanyi jogunk, aminek elvégzéséről Isten előtt el kell számolnunk. Ha felkészülten és nagy hozzáértéssel kezeljük a szektásodás jelenségét, akkor egy idő után az emberek bizonyára meg fogják érteni, hogy nem azok kínálnak nekik hatékony, életmegoldó eszközöket, akik szol- galelkűen követik a napi piac igényeit. A keresztény Európában (is) megkerülhetetlen az ősegyházra és
