A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

A SZÍV - 1992. JV9{IVS

261

ibliai

öftgészde

A zsidó naptár

Biztosan felfigyeltetek már arra, hogy a Bibliában előforduló hónapnevek egészen másképp hangzanak, mint a mieink. Az egész időbeosztásuk is más volt, alapjául a Nap és a Hold járása szolgált. Az új esztendő tavasszal kezdődött. Minden hetedik év szombatév volt, Isten parancsa szerint a földet csak hat egymást követő évben művelték meg, a hetedik esztendőben pedig hagyták parlagon. A szombatévben pihent mindenki - a földek,, a földművesek, az állatok és a rabszolgák, akik számára ez az év szabadságot jelentett. „Elengedés évének" is nevezték a szombatévet, mert akkor nem volt szabad figyelmeztetni az izraelitákat adósságuk megfizetésére. Minden ötvenedik év kürtzengés éve volt - amikor az ünnepségek sorozatát kürt szava vezette be. Ebben az évben az izraelita rabszolgákat fölszabadították, a zálogokat visszaadták, az eladott földek visszatértek eredeti birtokosukhoz, a szétszakadt családok újra egyesültek.

A hónapokat újholdtól újholdig számították, tavasztól kezdve következtek: 1. niszán, 2. ijár, 3. szivén, 4. támmusz, 5. áv, 6. elül, 7. tisri, 8. marhesván, 9. kiszlév, 10. tévét, 11. svát, 12.ádár.

Míg az egyiptomiaknál a hét tíznapos volt, a hétnapos hét már sémita eredetű. Az első napja nem hétfő, hanem vasárnap, péntek pedig a hatodik. A hét legfontosabb napja a szombat, amelyet mindig, minden körülmémyek között igyekeztek megünnepelni. A napok - bármennyire is furcsa - nem reggel, hanem este kedődtek el és naplementétől naplementéig tartottak. Hasonlítsd ezt össze a Teremtés könyvének elején ismétlődő mondattal: „Azután este lett és reggel: az első nap". így hát a szombatot péntek este kezdték el ünnepelni, pénteket így is hívták: a szombat előnapja, mert egyébként a hét napjaira az izraelitáknak nem volt külön nevük, csak folyamatos számuk. A nappalokat órákra, az éjjeleket pedig „őrségekre" osztották fel, pl.: „A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egypitomiak seregére és megzavarta" - így olvassuk a Kivonulás könyvében (14,24).