A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

262

XISSZÍV” - SZT.Ü^TIÁOiOS'BO gÁJJ

A festő és a modell

Péter, a festő bevezetett egy fiatalembert a műtermébe. Először szabadkozni akart a rendetlenség miatt, aztán meggondolta. Ez az elesett, elhanyagolt alak inkább szokva lehetett kunyhóhoz vagy barakkhoz, mint egy rendes lakáshoz.

„Legyen szíves, üljön ide - mondta neki - jól megfizetem. Évek óta keresek egy ilyen arcot, mint a magáé." Fogta az ecsetjét és buzgón festeni kezdett. A fiatalember csendben ült. Pétert elfogta a régi ihlet. Egy idő múlva elégedetten fellélegzett és hátralépett, hogy az óriási vásznat jobban megszemlélje. Összecsapta tenyerét.

„A lehető legjobb... tökéletes" - kiáltotta. Odavitte a fiatalembert, hogy megnézze. „Ma nagy nap van - mondta a művész. - Ezt a festményt 30 éve kezdtem el és ma végre befejeztem."

A vászon Jézus életét ábrázolta születésétől mennybemeneteléig. A most festett arc Júdásé volt, amint kioson az ajtón, hogy elárulja Mesterét. Kifejezése gúnnyal, ravaszsággal és megvetéssel volt tele. Péter szeretettel nézte a képet.

„Éveken át jártam a várost és minden archoz élő személyt kerestem. Az első volt a szép kicsi Jézus. Minden személy és arc azt tükrözi vissza, amilyen szerepet adtam neki." Péter a fiatalemberre nézett és látta, hogy könnyek árasztják el az arcát. Észbekapott, hogy megbántotta a szavaival s különösen azzal, hogy Júdást festette meg róla. Megérintette a karját, mondván: „Bocsásson meg".

A fiatalember megkérdezte: „Nem ismer meg engem? Valamikor ebben a városban éltem. Anyám ide a műterembe hozott kisgyermekként. Rólam mintázta a kis Jézust. Később elhozott, hogy a Gyermek Jézus a templomban képen fessen meg. Mikor anyám meghalt, mindennek hátat fordítottam, amire ő tanított. Elindultam, hogy az élvezeteket keressem és meggazdagodjak. De semminek nem találtam értelmét. És most ide jutottam..."

Péter zavarban volt. „Istenem, Istenem" - hebegte.

„Jól van - mondta hirtelen a fiatalember. - Emlékszem hogyan fejezte be Júdás. Azt hiszem, ez lesz az én végem is."

„Nem! - kiáltott fel Péter olyan élesen, hogy mindketten megriadtak. - Nézd végig a vásznamat. Ezek az utolsó ecsetvonások voltak, de ez nem a vége Isten szeretetének. Nézd a keresztet barátom, s aztán nézd