A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
250 XATOLIXJIS LELKJSLQl ‘IÁft'KpZTmÓ AMIT ISTEN EGYBEKÖTÖTT... Az egyházjogász válaszol Hársfai Katalin Házasságkötésünk előtt már együtt éltünk, s csak amikor gyermekünk született kötöttünk egyházitag is, polgárilag is házasságot. Ennek oka az volt, hogy kezdettől fogva féltem ettől a házasságtól, mert feleségem ideges természetű volt, minden apróságért veszekedett. A házasságkötés után kapcsolatunk hirtelen megromlott, feleségem orvoshoz is került, és akkor derült ki, hogy már kezelés alatt állt korábban psycho- patiával, és egy másik orvosnál neurózissal. A gyereket ok nélkül verte, s amikor már nem tudtam tovább tűrni a viselkedését, beadtam a polgári válókeresetet. - Szeretnék újabb házasságot kötni, de nem tudom, hogy megtehetem-e, hiszen a katolikus egyház szerint a házasság felbonthatatlan? Vannak olyan emberek, akik bár ismerik a házasság lényeges kötelezettségeit, és el is akarják azokat vállalni szabadon, mégis képtelenek a terhek vállalására pszichikai okok miatt. Ide tartozik az abnormális, pszichopata személyiség minden változata. Ezek az emberek képtelenek arra, hogy házasság céljából mély, értékes interperszonális kapcsolatot alakítsanak ki. A házasélct lényegi kötelezettségeinek vállalására való alkalmatlanság alkalmatlanná tesz a házasságra is, még akkor is, ha a kötéskor megvolt az elégséges ítéló'képcsség arra, hogy az érvényes házassági beleegyezést megadja. Családkongresszus 1992. A kongresszust másodízben szervezte a Nagy- családosok Országos Egyesülete abból a meggyőződésből, hogy a családnak nincs alternatívája. Nem a házasság és a család intézménye van válságban, hanem az ember. Egyéni és társadalmi túlélésünk, boldogulásunk záloga a család, ahol testileg és lelkileg mindkét szülővel együtt nevelkedhetnek egészségesen gyermekeink, ahol egyénileg biztonságot, elfogadottságot, szeretetet kaphatunk és adhatunk. Az oly nagyon kívánt demokráciát is csak olyan személyiségek építhetik, akik családjukban megtanulták a mások elfogadását, a türelmet, mások szolgálatát, a megbocsátást és a bizalmat. Tudjuk, hogy a valóság riasztó képet mutat, azonban éppen ezért a fent említett értékeket, a családi élet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A családkongresszus előadásai és témamegbeszélései három nagy témakört öleltek fel. Az első napon a család helyét, helyzetét a társadalomban szociológus szemével nézték. A második napon a család szerepére a nevelésben került sor. A harmadik napon a család belső életéről volt szó. A kongresszuson 1000 felnőtt és 800 gyerek vett részt. A gyerekekre önkéntesen diákok vigyáztak és sokféle program várta őket. Vidéki és határon túli résztvevőinket vendégszerelő családok fogadták be. Meghívtunk minden nevelési tanácsadót, GYIVI-t, családsegítőt, oktatási intézményt, egyházi közösseget és a sajtó nyilvánossága által minden érdeklődőt. A kongresszus színhelye a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem volt.
