A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

A SZÍV - 1992. JÚ9ÍIVS

249

Kongresszusi Nyilatkozat

II. Családkongresszus, Budapest, 1992. május 1-3.

Napjaink egyik divatos témája a környezetvédelem: az ember felismerte, hogy magatartása a természettel szemben nem lehet felelőtlen rablógazdálkodás. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a természet környezetünknek csak az egyik fele, és hogy védelme aligha lehetséges társadalmi-emberi környezetünk védelme nélkül. A világ most kezd ráébredni lelki-szellemi környezetünk pusztulásának szörnyű veszélyeire, amikor már „élvezhetjük” a rombolás eredményeit, a devianciákat. Különösen óvnunk, erősítenünk kell tehát szűkebb és tágabb környezetünk legfontosabb elemét, a családot, hiszen itt nevelődhetnek leginkább gyermekeink személyes felelősségre teljes környezetükért. Jövőnk olyan nemzedékekkel képzelhető el, melyek ép családi otthonokban, a szeretet, a bizalom, a megbocsátás, a szolidaritás, a hűség, a szolgálat, az élet tisztelete értékeinek szellemében nőnek fel.

Tudjuk, hosszú út áll előttünk. Hívunk azonban mindenkit, hogy segítsen küzdeni a család szempontjainak előtérbe helyezéséért. Minden politikai erő zászlajára tűzi választási kampányában a család javát. Biztos érzékkel teszi, mert ez minden embert érint. Szeretnénk azonban végre ezek megvalósulásából valamit látni.

Felhívjuk ezért a parlamentet, hogy állítson fel olyan önálló családbizottságot, amelynek beleszólási joga van a törvényhozásba, mégpedig nemcsak oktatási és szociális területen, hanem minden törvény esetén, hogy ott a családok érdekei és szempontjai érvényesüljenek vagy legalább sérelmet ne szenvedjenek; a kormányt pedig arra hívjuk fel, hogy szerezzen érvényt a humánpolitikai kabineten belül a családok érdekképviseletének.

Előző kongresszusunk kérései nem látszanak megvalósulni. Ismételten kérjük tehát a parlamenttől:

1. Olyan adó és szociálpolitikát folytasson, amely minden eltartottat figyelembe vesz, és ezzel az arányos közteherviselés alapjait teremtse meg.

2. Az oktatási törvényben kapjon hangsúlyt az egészségtan, annak teljes (testi, szellemi, szociális) értelmében.

A kormánytól pedig:

1. Támogassa jobban az egyházaknak és más társadalmi szervezeteknek minden olyan tevékenységét, amely a családi életre nevelést szolgálja.

2. Legyen széleskörű felvilágosítás az abortusz mibenlétéről.

3. Az iskolákban legyen hatékony természet- és társadalmi környezetvédelmi

nevelés.

4. A környezetszennyező technológiák ellen hozzon kemény szankciókat, ugyanakkor támogassa erőteljesen a környezetbarát megoldásokat.

5. Hozzon határozott intézkedéseket, amelyek legalább nyugat-európai szinten korlátok közé szoríthatják azt a szellemi környezetszennyezést, amelyet a nyomtatásban és a rádióban, TV-ben, filmekben terjesztett szellemi termékek az erőszak, a pornográfia stb. népszerűsítésével okoznak.