A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

248

'KWTOLi'Kiis LiLogsigi ‘TÁfL'KpZ'm'TÓ

örömszerzésnél, a becsületnél, a helytállásnál, a tiszta örömöknél. Az alapvető különbség pedig a két világ között az Isten elfogadásában vagy el nem fogadásában van. Ez alapozza meg a két életformát.

Valahol itt, az emberképben van tehát a gyökere azoknak a politikai különbözőségeknek, amik többek között a katolikus iskolák ügyében ütköznek. Nem tagadjuk a félreértések és indokolatlan aggodalmak jelenlétét. Ezek egyértelműen tisztázhatók, ha megismeri mindenki az egyház ill. az egyházak szándékait. A probléma gyökerére az, hogy ezeket a félelmeket tudatosan szítják, a közvéleményt manipulálják és politikai akciókat szerveznek. Egyházellenes erők működéséről van szó, amelyek bizonyos értelemben rosszabb helyzetet teremtettek, mint a pártállam utolsó éveiben volt.

Mi a teendőnk ilyen helyzetben? Nyugodtnak kell maradnunk. Ez a nyugalom nem a tapasztalt politikusok nyugalma, hanem a hívő ember Gondviselésbe kapaszkodó biztonsága. Továbbra is tesszük a dolgunkat. Össze kell gyűjtenünk a hiteles keresztény pedagógusokat, jó szellemű, színvonalas iskolákat kell teremtenünk, tudatában kell lennünk küldetésünknek a gyerek, az egyház és a nemzet iránt. Mindezt keresztény örömmel és a másik megbecsülésével, akivel - ha kell - harcolunk is, de a harc eszközeit nem tőle vesszük. Tudatában vagyunk annak, hogy alkalmasságunk, hitelességünk attól függ, meg tudjuk-e őrizni keresztény identitásunkat ebben a helyzetben is.

Gyermek és Ifjúságvédelmi Fórum az Aga utcában Egy felismeréssel, tényszerű megállapítással kezdődött és egy nagyszerű élménnyel folytatódott. A felismerés ez volt: Sok a szomorú sorsú gyermek, de vannak keresztények, akik hivatásuknak tekintik, hogy segítsenek rajtuk. Egymástól elszigetelten dolgoznak. Hozzuk őket össze, hogy egymást segítve még többet tehessenek a gyermekekért.

Május 9-én az Aga utcai Gyermekotthonban 80 gyermekvédelemben dolgozó keresztény szakember jelent meg, hogy dr. Katona István püspök megnyitója után meghallgassa az előadásokat és 15-20 beszámolót. Ezek az intézetekben, alapítványokban és családokban folyó munkáról, keresztény indíttatású, gyermekszerető szolgálatról adtak hírt. Csodálatos élmény volt együtt látni ennyi nagyszerű, önzetlen embert. A jóság és segítőkészség ott jelent meg, ahol a legsúlyosabb bűnöket követték el. Ezeket a gyerekeket saját szüleik vetették el maguktól, verték, éheztették és még ki tudja, mit tettek velük. Sokaknak feltűnt, hogy kiegyensúlyozott, mosolygó gyerekek jönnek az érkező vendégek elé. Ezek a gyerekek nemcsak itt kaptak figyelmes gondoskodást, de közösségre és barátokra találtak a közeli plébániákon, ahová hittanra járnak és cserkészkednck. Elhangzott egy szomorú hír is ezen a fórumon. Egy hete behivatták a Fővárosi Önkormányzathoz azokat az igazgatókat, akik intézetükben keresztény nevelést vezettek be. Közölték velük, hogy önkormányzati intézményben nem lehet „ világnézeti ” nevelés, vegyék le a keresztet a falról.

Nem hiszem, hogy a gyerekek világnézeti nevelésként élték meg, amit kaptak. Zaklatott életükben egy kis nyugalmat, örömet és célt találtak. Ezt akarják tőlük elvenni? (Ilarrach Péter)