A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 231 VASÁRNAPI GONDOLATOK Bárdosy Éva MÁJUS 3. - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA ApCsel 5,27b-32.40b-41; Jel 5,11-14; Jn 21,1-19. Az utolsó reggeli. Múlt, jelen és jövő. A mai olvasmányok időrendje ez legyen: elsőnek az evangéliumot olvassuk, másodiknak az olvasmányt, végül a szentleckét. Az evangélium mai szakasza hivatástisztázó lelkigyakorlatok sokszor idézett szövege - Péter múltját, jelenét és jövőjét foglalja össze. Az újabb csodálatos halfogás eszünkbe juttatja azt a régebbit (vö. Lk 5,8), amikor Pétert megrendítette Jézus isteni hatalma. Újra kenyér és hal a Föltámadott kezéből, aki annak idején annyi embert jóllakatott ezekkel az egyszerű ételekkel. Azután a Péternek örökre felejthetetlen gyónás a Háromszor Megtagadódnak... Hármas szeretetvallomása, szomorúsága... Újra átérzi annak a másik hajnalnak dermesztő hidegét. Még mielőtt a kakas szól... Szeméből újra feltörni készülnek a bánat könnyei. De most elég a könnyekből! Az elégtétel maga a küldetés: a te hivatásod. Sírhatsz még eleget, Péter, de ne felejtsd cl, tied a felelősség enyéimért. Bárányaimért, juhaimért. Ez az új virradat Péter örök jelene marad. Az ő Angyali Üdvözlete, amely eltörölte végre annak a bűnnek bénító önvádját. Sok hivatás születik így azóta is. A megtérés együtt jár a feladattal: Kövess engem! És mindnyájan emlékszünk saját, személyes „Angyali Üdvözleteinkre"! Fölvillan itt Péter jövője is a kiterjesztett kezekről, a másféle akaratról, a Jézust megdicsőítő halálról. Mindezek előtt azonban még olykor el kell viselni a gyalázatot, a főtanács botozásait Jézusért. Tudatában marad egykori gyengeségének, így nem tartja magát különbnek azoknál, akiket vezetnie kell. Társaival együtt így „árasztja el" egész Jeruzsálemet a feltámadás jóhírével. Most már nem ijed meg sem a szolgáló fecsegésétől, sem a főtanács határozatától. Már pontosan és szilárdan hiszi, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Az egyház a megölt Báránytól nyert hittel, vértanúk sokaságának kínszenvedéseivel tanúskodik a föltámadásról. A föltámadásról, amely hitünk lényege, hiszen nemcsak ebben az életben reménykedünk a mi jóságos ember-jézusunkban, hanem a minden áldás, tisztelet, hatalom és dicsőség Urának, AZ ÚRNAK örök- kön-örökké való életében. MÁJUS 10. - HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA ApCsel 13,14.43-52; Jel 7,9.14b-17; Jn 10,27-30. A Bárány és a Pásztor A fiatal egyház nem tudja eldönteni: mi az „igazhitűek" és a pogányok viszonya, osztályrésze, joga az üdvösséghez. Pál és Barnabás munkamódszere úgy fest a gyakorlatban, hogy először a zsinagógában hirdetik Isten igéjét. Mivel ott I
