A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

232

KATOLIKUS L'LLXIS'tgi ‘TÁJÉKOZTATÓ

rendszerint visszautasítással találkoznak, a pogányokhoz fordulnak, akik között könnyebben terjed az örömhír, hiszen kevésbé gátolják őket szentnek tartott hagyományaik.

így volt ez a templomszentelés ünnepén is, amikor Jézus a jó pásztor hasonlatra tér vissza ellenfeleivel az „igazhitűekkel" folytatott, egyre meddőbb vitában. Juhainak nincsenek előjogaik, semmi kivételezés nem jár nekik. Nem is jellemzi őket semmi rcndkívüliség, „csak" a hit, a hűség, a kölcsönös bizalom életre-halálra. A pásztornépek mindennapos tapasztalata, hogy a bárányok egészen rábízzák magukat a pásztorra. Az vigyáz rájuk, a forráshoz, a jó legelőre vezeti (és nem terelgeti) őket, gondjukat viseli minden tekintetben.

Bármilyen jó pásztornak és bárányainak együttélése mégis mindig hordoz valami feloldhatatlan tragikumot (Simone Weil gondolata): a pásztor az, aki végül leöli a bárányt. A Jelenések Könyvét az üldözött keresztények vigasztalására is írták. Akkor márvértanúk serege jöhetett „a nagy üldöztetésből". Róluk mondja a szentíró: „A királyi széken trónoló BÁRÁNY lesz PÁSZTORUK és az élővizek forrásához vezeti őket" (Jel 7,16). Jézus az egyetlen olyan pásztor, aki egyben bárány is. Aki a többi áldozatot megelőzve föláldozta magát és ezzel feloldotta a pásztor és bárány idilli együttesében sokszor elhallgatott tragikumot. Az ő áldozata után az ártatlanul szenvedők halála éppen ennek az áldozatnak következtében hoz megdicsőülést. Még a vértanúk sem saját vérük, hanem a Bárány vére által moshatják fehérre ruhájukat.

MÁJUS 17. - IIÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA ApCsel 14,21b-27; Jel 21,l-5a; Jn 13,31-33a.34-35.

Miről kellene fölismerni Jézus tanítványait?

Az olvasmány la nil vány toborzásról beszél. A misszionáriusok élete sokszor veszélyben forog, de az evangéliumot hirdetni kell! A már megalapított közösségekbe erőt öntenek. Kialakulóban a vezetés rendje: elöljárókat rendelnek a hívek élére. Kiválasztásukat böjt és imádság kíséri. Az Úr dolgozik általuk - mentesek minden hamis dölyftől. Katolikusak - nyitottak és egyetemesek - nem akarnak senkit sem kirckesztcni az üdvösségből.

És a mai elöljárók, „prcszbiterck"? Könyvel kellett írni az „Emberséges lelkipásztorkodás"-ról. Miért, van másmilyen is?

A szentlecke a végidőbeli nagy látomást írja le az új Jeruzsálemről. Isten hajléka leszáll közénk. Vége minden meghasonlottságnak, elszakadásnak, gyásznak, fájdalomnak. Az Újjáalkotó velünk lakik hajlékában, de már nem úgy, mint a mai templomokban. Lehet, nem érezné jól magát bennük. Talán túl díszesek, funkcionálisank és üresek Neki. Pedig bevezettük a fűtést, bcszélgetőszobákat létesítettünk, templom ma már nem is épül közösségi helyiségek nélkül. Láttunk már templomban CAFÉ feliratot, amely (nem ingyen) kávéra invitálja a kedves híveket. - Pedig olyan kevés kell ahhoz, hogy meglévő templomainkat meghittebbé, otthonosabbá legyük! Hiszen itt Budapesten nemrég még a Sportcsarnok is az. imádság Istennek lefoglalt (=szcnt) helyevé válhatott, amikor az új év első