A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1992. D'LCL'M'B'LO^ 543 Karácsony A vizsgálat befejeződött. A főorvos kilépett a váróterembe, ahol csak Magdi ült férjével, és együttérzően azt mondta: myasthenia gravis. Magdi összeszorított szájjal hallgatott. A csendet az orvos törte meg. Hány éves is Andrea? Tizenhat, válaszolta Magdi készségesen, mint aki ebbe kapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba. Megint hallgattak. Magdi szólalt meg először. Béna marad? Igen.Egész életében? Igen. Nem fog tudni többé felkelni? Nem. Magdi a kőpadló mintáját nézte. Akkor most el lehet vinni? Igen. A novemberi utcát fényesre sikálta az erős szél. A korán támadt havazás nyomai még ott fehérlettek a járdaszegélyen. Hazaérve az egyik lakótól megtudták, a ház pincéjébe csőlakó telepedett. Eddig ugyan még senki sem látta, de a nyomok arra utalnak, hogy egy csavargó lakik odalenn. Az ebédnél Magdi férje azt mondta: szólni kellene! Magdi megkérdezte: kinek? Hát a házmesternek, vagy valakinek. Ki tudja, kiféle-miféle ember. Hát menj le és küldd el! Utálom a pincét, évek óta nem jártam lent. Akkor meg mit zavar? Hát csak úgy, mégis. Nem biztonságos. Más sem szólt a házból. Nem is igen tudták volna, kihez forduljanak ilyen ügyben. Egy idő múlva a házbeliek napirendre tértek az eset felett, s minthogy Senki pincéjéből nem tűnt el semmi, el is feledkeztek a hívatlan jövevényről. Magdinak olykor eszébe jutott, vajon miből élhet az az ember ott lenn a mélyben. Sajnálta. Aztán csakhamar ő is megfeledkezett róla. Karácsony előtt Magdiékat felhívta egyik rokonuk, hogy ajándékokat akar küldeni a családnak. Huszonnegyedikén délután, miután a férje elment, Magdi egyedül maradt a lányával. Andrea az ágyban feküdt, a paplanon nyitott könyv hevert. A lány nem olvasott, rezzenéstelen arccal bámulta a mennyezetet. Időnként oldalra fordította a fejét, tekintetével anyját kereste, aki a konyhában főzött. Magdi gépiesen tett vett az edények között. Ekkor eszébe jutott a csőlakó. Vajon még mindig a pincében tanyázik? Éhes lehet. A kukák ilyenkor még üresek. Elhatározta, visz neki ételt. Húst tett egy tálcára, meg kenyeret, mellé egy kis üveg vörösbort, és valami süteményt. Szíve hevesen vert, aztán összeszedte magát, hirtelen mozdulattal kilépett a lakásból és becsapta maga mögött az ajtót. A folyosón megtorpant, majd megemberelte magát és nekiindult. A pincében lassan, tapogatózva lépkedett. Egy kanyarulatnál a
