A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
544 KATOLIKUS LTXKISÍgi TÁJÉKOZTATÓ villanykörte gyér világánál sötét, hosszúkás valamit pillantott meg a padlón. Magdi megriadt, hátratántorodott, ügyetlenül egyensúlyozott a tálcával. Közben belerúgott egy üres konzervdobozba. Csikorgó fémes hangot adott. A zajra a földön heverő tömeg megmozdult, feltápászkodott. Egy emberi alak. A csőlakó volt. Hunyorgott a fényben, és meglepődve nézett az asszonyra. Magdi csodálkozott, milyen fiatal. Maga sem tudta miért, másmilyennek képzelte. Mindenesetre sokkal öregebbnek és megtörtebb- nek. Először valami köszönésfélét akart mondani, de csak ennyi jött ki a torkán: karácsony van. Az ételt két kézzel fogta. Mi - először nem merte bevallani férje idegenkedését a csőlakótól, aztán képtelen volt hazudni -, azaz hogy én úgy gondoltam, biztosan éhes. Karácsony van. Hoztam magának ennivalót. A férfi szorosan előtte állt. Magdi összerezzent. Az idegen megszólalt, és halkan csak ennyit mondott: köszönöm, nagyon köszönöm. Majd kivette az asszony kezéből a tálcát, lekuporodott, és mohón enni kezdett, közben néhányrzor Magdira pillantott, tekintete áthatóan fürkészte az asszony arcát. Magdinak összeszorult a torka és kisvártatva, hogy az idegen továbbra is némán evett, elfúló hangon megismételte: karácsony van. Majd sarkon fordult és visszabotorkált a kijárathoz. Közben, mintha csak a falakból áradt volna, egyre az idegen hangját hallotta: köszönöm, nagyon köszönöm. Kábultan érkezett lakásuk ajtajához, és ösztönösen megnyomta a csengőt. Az éles berregő hangra felocsúdott és rájött, a kulcsot otthon felejtette, így hasztalan csöngetett, a lakásba semmiképpen sem juthat be addig, amíg férje haza nem érkezik. Nem tudta mitévő legyen. Ekkor az előszobából sietős léptek zaja hallatszott. Majd valaki kulcsot illesztett a zárba és elfordította. Az ajtó szélesre tárult. A nyílásban Andrea állt. Mosolygott. Szántó Tamás A Szív havi lap ... melyet hálás szívvel köszönök... minden sorát elolvastam és továbbadtam vidéki rokonomnak, ahol két, 10 és 12 éves fiú van, így nem veszett kárba. Én 73 éves nyugdíjas vagyok, sajnos a szívem beteg, így kétszer voltam kórházban, ebben az évben szanatóriumban. Mivel egyedül vagyok, a nyugdíjam be kell osztanom: a rezsire, a gyógyszerre, meg hogy egy darab kenyér is legyen... Kérem, hogy küldjék a lapot tovább. A tartozást meg összerakom... Isten áldását kérem a munkájukra... (A. G.né, Budapest)
