A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1992. ‘D'LCEM'B'L'Ji 531 politikai, gazdasági és egyházi problémákra. Sajnos ez a türelmetlenség gyakran abban nyilvánul meg, hogy egyesek visszavágynak az „egyiptomi húsosfazekakhoz''. Azonnali megoldást csak terrorral lehet végrehajtani, ezt pedig senki nem akar. A békés, demokratikus megoldáshoz idő kell. Természetesen csak az tud türelmesen várakozni, akinek hite van, vagyis aki hisz a közös ügy fontosságában, a gyarló, de jóakaratú és tehetséges vezetőség irányításában, és főképpen az Isten segítő erejében, aki soha nem hagyja el azokat, akik Benne bíznak. Ezek a sorsproblémák minket, külföldi magyarokat is mélyen érintenek. Nekünk is osztoznunk kell otthoni testvéreink nehézségeiben. Bizonyos mértékben ugyanazok a nehézségek megmutatkoznak idekint is a magyarság körében. Önzők vagyunk, csak a magunk javát keressük; türelmetlenek vagyunk, vádaskodunk, viszálykodunk, széthúzunk, ahelyett, hogy összefognánk, és közösen próbálnánk keresztény és magyar értékeinket körülményeink között megvalósítani. Szeretünk idekint is egyesületesdit játszani, nagyokat szónokolni, másokat okolni a bajokért; mindenki vezető pozíciót szeretne, és alig akad, aki csendesen dolgozni és szolgálni akarná a közös ügyet. Gyorsan megharagszunk, ha nem fogadják el rögtön, amit én akarok; nemcsak hátat fordítok, hanem még támadom is azokat, akik valamit tenni akarnak... Valahogy nem tanultuk még meg, hogyan kell együtt dolgozni egy cél éredekében... Az elmúlt év folyamán... Lourdes-ban levettük a láncot arról a keresztről, amelyet 1956 után a francia katolikus fiatalok állítottak föl Magyarországért és lánccal kötötték le, hogy jelképezze a magyar nép rabságát. A lánc eltávolítása azonban nem jelenti azt, hogy a magyarság minden lánctól megszabadult. Sokféle lánc nehezedik még ránk: az erkölcsi és vallási tudatlanság lánca, a vádaskodás és viszálykodás mételye, az anyagiasság köteléke, a türelmetlenség béklyója... Kérjük azt a Jézust, aki igazságosságot és békét hozott a földre, hogy tanítson meg minket az ő útjára, amelyik egyedül vezet az igazi boldogság felé. Részlet Miklósházy Attilának, a külföldi magyarok püspökének idei karácsonyi, 5. számú körleveléből Miklósházy Attila püspök
