A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

532

‘KATOLIKUS LLLKJStqi TÁJÉKOZTATÓ

Öröm

a rosszkedvű társadalomban

K

ésői utódaink bizonyára úgy fogják emlegetni korunkat, ahogyan mi a 48-as időket vagy 56 reményteljes napjait. Hogy is lehetne másként, hiszen szabadok lettünk. Mégis, ha végigmegyünk a budapesti utcákon, nyomát sem látjuk a felszabadult örömnek, sőt az emberek gondterheltebbek, mint eddig. Ilyen a mi rosszkedvű rendszerváltásunk.

Mi lehet az oka? Ha leegyszerűsítjük a társadalomban végbement változásokat, hármas elmozdulást látunk. Gazdasági visszaesést, a munkanélküliség megjelenését, az ezzel járó létbizonytalanságot - szellemi felszabadulást, ami sokakban az irányítottság biztonsága után ijedtséget ébreszt, az értéktelenség és agresszivitás tobzódását.

Mindhárom változás rosszkedvűvé tehet, együtt talán különösen. Mégis azt mondom, nagyrészt az embertől függ, hogyan hatnak rá a külső körülmények. Nemcsak azért, mert más-más lelki alkatűak vagyunk, hanem azért is, mert mást tartunk fontosnak, más ad biztonságot. Ugyanaz az esemény az egyik embernél csak enyhe bosszankodást vált ki, a másiknál komoly krízist. Viszont, ha döntéseim és tetteim egy határozott értékrendhez igazodnak, ez olyan készségeket alakít ki bennem, ami meghatározza válaszaimat a változó környezeti hatásokra.

Úgy gondolom, a mai Magyarországon talál örömöt az is, aki érzékeny a külső rendre és biztonságra. A változások ugyanis több értéket hordoznak, mint problémát. A szabadabb és emberibb élet lehetősége összehasonlíthatatlanul többet jelent, mint az az anyagi visszaesés, ami még nem érinti az élet minőségét.

Végülis miért rosszkedvűek ma sokan? Azért, mert legfontosabb számukra az anyagi jólét, a komfort. Ennek hiánya elbizonytalanítja, elszomorítja, esetleg feldühíti őket. Farizeizmus lenne azt mondani, hogy a keresztény emberben nincsenek ilyen érzések. Meghatározó élmény azonban ez nem lehet. A tiszta keresztény öröm gyökerei nem a külső körülményekben vannak. Akinek végső célja a végtelenben van, mert találkozott az Istennel és rábízta a sorsát, az mindent úgy fogad, mint ami a javára válik, nem fog szorongani, de belső békét talál. Számára a gondok léteznek, de elvesztik jelentőségüket. A megtalált belső biztonság birtokában már nagyobb esélye van a problémák megoldására. Könnyebben viseli a

Egy hívő világi szemével