A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1992. fSCOVEMttK. 513 AZ ÉNEKEK ÉNEKE ÉS A SZENT SZÍV-KULTUSZ I sten szeretetből teremtette az embert. Azért, hogy képe mását boldog- jóságban részesítse. Azért teremtette őt értelemmel, hogy észrevegye, és szabad akarattal, hogy nem kikényszerítve viszonozza a rásugárzó szere- tetet. De hogy világosan lássuk: igazi szeretetről van szó, olyan szeretetről, amely az ember szívét a földön megdobogtatja, azért Isten az emberi szerelem megnyilatkozási formáival oktat bennünket: a Szentírás legköl- tőibb könyvével, az Énekek énekével. Ez a költemény a férfinak és nőnek egymás iránti szeretetén mutatja be, mennyire szereti Isten az embert, s milyen legyen erre az ember válasza. Merész képek juttatják kifejezésre ezt a szerelmet, hogy jól jegyezze meg az ember: itt nem elvont fogalmakról, hanem eleven valóságról van szó. Ezért mondta teljes joggal Rabbi Akiba: „Az egész világ nem ér fel azzal a nappal, amelyen az Énekek énekét Izrael kapta; jóllehet minden írás szent, de az Énekek éneke a legszentebb.” Ez a véleménye egyházunknak is! A költő elmondja az Isten és jegyese közti szeretet keletkezését, fejlődését és kiteljesedését úgy, ahogyan ez az emberi szerelemmel szokott történni. E csodálatos műnek messiási jellege van: a Jegyes Krisztus, a menyasszony pedig az egyház, annak minden tagja és kiváltképpen az egyház „típusa”: a Szentséges Szűzanya. A mű tartalma ebben a szemléletben: Az Isten képére teremtett menyasszony vágyódik végtelenül szép Vőlegénye után, aki viszont menyasszonyát természetfeletti adományaival még vonzóbbá teszi a maga számára (Én 1,1-2,7). Kölcsönös boldogságukat nem zavarhatja meg semmi sem, bár az embernek mindig keresnie kell Istenét, a Vőlegényt, Krisztust (2,8-3,5). A menyasszonyt a világ végén vezetik a Vőlegény elé (3,6-4,13). A szent író a történetet továbbszövi és jelzi, hogy szeretetünk próbára van téve. Hozunk-e áldozatot érte, vállaljuk-e a szenvedést (5,2- 6,9)? Az egyházat, a menyasszonyt Krisztus kivezeti a világi életből, hogy erős asszonnyá, termékeny és erényes anyává tegye. Krisztus gyönyörködik az egyház erényeiben, amit az egyház lángoló szerelemmel hálál meg (6,12-8,4). Krisztusnak és az egyháznak öröme az égben teljesedik be (8,5-12). Ha a bemutatott emberi vonásokat, az eseményeket és a jelképeket, mint mozaikot összerakjuk, az isteni Szív képe alakul ki előttünk. Jézus
