A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
514 KATOLIKUS LLLKIStgi TÁJÉKOZTATÓ szívében látjuk megfejtését annak, hogy miért is keresi az Úr az embert, és miért vágyódik őutána a mi szívünk. A szerelmi vallomások közül egyet említünk: „Megidézted a szívem, jegyesem, hugocskám, megigézted a szívem” (4,9). A héber eredetit így kellene fordítani: „Elvetted az eszemet”. Ennek az igazán jellemző vallomásnak visszhangja az első korintusi levélben az, amit a kereszt által üdvöt szerző Isten „balgaságáról" mond az Apostol. Egy másik fordítás, a régi Vulgata szerint: „Megfosztottál szívemtől”. Az Úr valóban szívét adja oda szeretett jegyesének. Ennek legjobb viszonzása pedig a „szeretet vallásának legbeváltabb formája”, Jézus szeretettől lángoló szívének kultusza.^ Hevenesi János „Börtönben voltam és fölkerestetek" (Mt 25,36) IMAISKOLA risztus Urunknak ezek a szavai feltárják nekem az ő jelenlétének J-^misztériumát az emberben, és kiváltképpen is a szenvedőkben. Fel is szólítanak engem, hogy induljak a börtönbe, a vele való találkozásra, ott érdeklődjek utána - mert hiszen ő a börtönlakóban benne van. Próbálkozzak meg valódi tapasztalattal is, esetleg a börtönlelkész segítségével. (Nálunk is vannak már ilyenek!) Próbáljak tehát bejutni a rabokhoz. Az Úr szavának ilyen megvalósítására persze nem mindenkinek van módja. De én a szívemben és képzelőtehetségem segítségével meglátogathatom Krisztust a börtönben. Beszélgethetek vele egyszerű szavakkal. Amikor majd „ott" találkozni fogok vele, tapasztalni fogom, hogy ő milyen egyszerű szavakkal, milyen közvetlen hangon szól hozzám, és mennyi szeretettel. Rájövök arra, hogy Ő az, aki a többet adja, nem én, Ő gazdagít engem sok meglátással; megérteti velem, mit is jelent az ő jelenléte a rabságban sínylődő testvérben... Krisztus Urunk bátorít engem, hogy közöljem vele benyomásaimat, hogy mit jelent nekem itt és most az, hogy vele, a rabbal találkozha- tom. Én pedig elmondom neki, mennyire szeretném őt kiszabadítani, vagy legalábbis enyhíteni a sorsát, feloldani a szabadságtól való megfosztottság kínos érzését. Azután azokról beszélek, akik - mint Ő is - rabságban sínylődnek. - Ezután ő szól hozzám, egyszerű szavakkal emlékeztetve néhány idevágó tanítására és egész élete-folyására. Ilyesmikre figyelmeztet:
