A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

510

„xjsszíV" - sz'L^rjÁoíps'SogÁii

Az út peremére lépett, lenézett a mélybe - és megfagyott a vér az ereiben. Lenn a mély szakadékban, fortyogva, fröcskölve, dörögve egy tűzfolyam hömpölygött. Ermi a látványtól megigézve bámult a szakadékba. A tűzfolyam vörösesbarna volt, és lassan hengergőzött tova. Óriási hólyagok gyűrődtek a felszínén, időről-időre szétpukkantak, hatalmas lávakitöréseket lövellve fölfelé. Gőzoszlopok gomolyogtak fel a restül áramló masszából. Néha éles süvítéssel egy-egy gőzsugár emelkedett a magasba, nyomában mint valami nyitott sebből, hosszú, sárga lángnyelvek csaptak ki a folyóból míg az izzó tömkeleg tovahömpölygött, és a rés bezárult. De nyomban utána újabb tűzszökőkút szökkent a magasba, forró lávatörmelékeket sodorva magával, amelyek aztán nagy robajjal hullottak vissza.

„Egy tűzfolyam" - suttogta Ermi és megremegett.

Önkéntelenül is a zsebéhez kapott. Igen, a furulya ott volt, érezte a fáját. Megbűvölten bámulta a hörögve, köpködve, fütyülve, bugyborékolva hömpölygő tűzáradatot. Egyszerre érezte, hogy a föld heves reszke- tésbe kezd a lába alatt.

„Földrengés!" - villámlott át az agyán. Visszaugrott az út széléről, és a sziklafalhoz lapult. A föld lökésszerűen rázkódott; tompa, mennydörgő hangok hatoltak fülébe a mélyből. Hallotta, amint a hegyről nagy kődarabok görögnek le, csikorogva és döngve hullanak alá. Néhány kisebb kő az útra záporozott. Ermi még jobban a sziklához simult.

„Csak egy szikladarab a fejemre ne essék!"

A föld rengése és a hulló kövek robaja még néhány percig eltartott, azután elcsendesedett minden. Csak a tűzfolyam morajlott tompán a mélyben.

Ermi óvatosan körülnézett, nem fenyegeti-e több kő, és amikor látta, hogy minden mozdulatlan, elindult az úton. A szakadék túlsó oldalán is hegyoldalnak kellett lennie, de azt nem tudta kivenni. A tűzfolyam- ból felszálló gőzök megtöltötték a levegőt, és akadályozták a látást. Csak annyit látott, hogy az út mindinkább lefelé tart. Vagyis mindig jobban közeledik a szakadékban áramló tűzfolyamhoz. A lávatömeg dörgése, sivítása, bugyborékolása folyvást hangosabb lett, hamarosan pokoli bő- géssé erősödött. Iszonyatos volt a hőség. Ermi arcán és hátán csak úgy folyt az izzadság. Rövidesen úgy átnedvesedett a ruhája, mintha megint vízbe ugrott volna. Az út pedig egyre mélyebbre vitt.