A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

A SZÍV - 1992. SZ'L'PTL'M^L'K.

469

A PÁPA OKTÓBERI IMASZÁNDÉKA

...hogy az új evangelizálásban elkötelezett latinamerikaiak a megváltás bő gyümölcseit élvezhessék.

E

bben a hónapban emlékezik meg a világ Amerika felfedezéséről; ennek keretében mi keresztények arról, hogy pontosan 500 éve kezdődött ennek a földrésznek evangelizálása. Mi ennek az emlékezésnek igazi értelme?

Minden megemlékezés a múltra irányul. Most mi mégis inkább a jelenre, sőt a jövőre gondolunk. Ezt a három időt jelző fogalmat: múlt, jelen, jövő egységbe hozza a minden korban egyformán kötelező feladat: az evangélium hirdetése.

Nem elsősorban egy földrajzi felfedezést ünnepelünk október 12- én, nem is csak „kultúrák találkozását”, vagy egyedek, csoportok együttélését. Erről az együttélésről egyébként elmondhatjuk, hogy telve van fogyatkozással, tehát sokféleképpen értelmezhető. Olyan emberek élnek Latin-Amerkikában, akik minden égtájról magukkal hozták szenvedélyeiket, önző vágyaikat és jó tulajdonságaikat. Sem jobbak, sem rosszabbak, mint a többi ember.

Amit ünnepiünk, az az, hogy Isten igéje 500 éve érkezett Amerikába, hogy 500 éve szolgáltatják ki a krisztusi hit szentségeit ott, ahol addig a Krisztus-arcú egy igaz Istent nem ismerték.

Ez a tény figyelmeztet: bárki birtokosa a hitnek és a szentségeknek (még ha gyarló módon is, mint bármelyikünk), adósa azoknak, akik e kincsekhez még nem jutottak hozzá. Az evangelizáció adósságáról van szó. Ennek a tudata sarkallta Szent Pált: „Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak cs tudatlannak" (Róm 1,14). „Hogy az evangéliumot hirdetem..., ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot." (lKor 9,16)

500 év óta sok-sok keresztény ezt az adósságot tartotta szem előtt, szüntelenül. Erények és hibák egyaránt előfordultak. Ám az evangelizálás Isten kegyelméből folyt, szívósan, megszakítás nélkül. Ami a múltat illeti, október 12-én ezt ünnepeljük.

Ámde aki a múltra tekint, óhatalanul a jelenre is, sőt a jövőre is odafigyel. Legalább két okból.- Amikor szerényen és hálásan szemügyre vesszük, amit az evangelizálás dolgában tettünk, azt is látnunk kell, amit nem tettünk meg, amit