A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
468 XATOLirjis L'EL'Kistgi TÁji'Kozyrmó IMMSKOLA A megváltó Jézus Krisztus M iután belső feszültségeimet feloldottam, kérjem n kegyelmet, hogy megérthessem, mit jelent az együttműködés a megváltó Jézus Krisztussal. Tudatosítom: latin-amerikai testvéreimért fogok most imádkozni. Lélekben közelebb lépek a kereszthez. Szemlélem a megfeszített Urat, Üdvözítőmet. Elcsendesült lélekkel szemlélem, hogyan hal meg - s megértem: íme, ez a szeretet legnagyobb bizonysága. Szemlélődik szabad folyást engedek gondolataimnak és érzelmeimnek. Átélem a megfeszített Jézus teljes önkifosztását. Hogyan mondott le becsületéről és mindarról, ami kedves volt neki ezen a világon, - és még Atyja vigasztaló jelenlétéről is. Szemlélem azt is, holtteste miként tanúsítja önkifosztását... Amíg ezt csendesen szemlélem, észreveszem, miként értek meg egyre többet a megváltásból és annak gyümölcseiből. A megholt Krisztusban az ember teljes megszabadításának jelképét látom. Hogyan hullanak le az emberről az önzés bilincsei, hogyan szűnik meg az ember rabszolgasága, szolgasága... A feszületet szemlélve kérni kezdem, hogy szabadulhassak meg én is minden helytelen, korszerűtlen beidegződöttségtől, minden - rabszolgaságban tartó - előítélettől. Nézem a halálon győztes Krisztust... Kérem, hogy ne kísérthessen meg például a félelem, hogy mint tanítvány, hátrányt fogok szenvedni. Kérem tehát: tudjak merészen kiállni Krisztus igazsága mellett, s ha úgy adódik, nehéz helyzetekben is képes legyek helytállni. Figyelmemet lassan ráterclem arra a mérhetetlen sokaságra, amelyért Ő vérét ontotta. Most különösen is Latin-Amerikát tartom szem előtt. Mintegy összegyűjtöm a kereszt alá azokat a férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket, akik ott a nemzedékek hosszú sorában magukévá tették a kereszt tanítását, akik hittek Jézusban, csatlakoztak hozzá és még szenvedtek is érte. A kereszten függő Krisztus ennek a sokaságnak a középpontjában a teljesértékű megváltás jelképe és záloga annak, hogy megszabadultunk a bűntől és mindenféle önzés bilincseiből. Így, anélkül hogy levenném szemem a Megfeszítettről - Róla, aki meghalt értünk megnyitom szívemet egy kijelentése előtt. ,,Ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24). Ha ezt megértettem, akkor Krisztust is megértettem. És vele összefoglaltam mindazt, amit most átelmélkedtem...
