A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
A SZÍV - 1992. SZVPTLMWLIl 435 A pápalátogatás nagy ajándéka: LELKIPÁSZTOR! PROGRAM A MAGYAR EGYHÁZ SZÁMÁRA Működjetek együtt a kultúra és a diplomácia embereivel (A Tudományos Akadémián és a Nunciatúrán hangzottak cl ezek a beszédek) kultúra és a tudomány képviselői előtt a pápa mindenekelőtt szeretetét és megbecsülését fejezte ki azoknak az íróknak, tudósoknak és orvosoknak, aki mindig megváltották keresztény hitüket a közelmúlt körülményei között is és mindig hűségesek maradtak az igazság követelményéhez, lelkiismeretük szavához, mégha ezért súlyosan hátrányos megkülönböztetést kellett is elviselniük. Az ideológia megszűnt, az új társadalom tiszteletben tartja a keresztény értékeket. A kultúra és tudomány emberei ma szabadon kereshetik és szolgálhatják az igazságot, a jóságot és a szépséget. Hogy előmozdítsuk a kultúrát, legyőzzük a társadalmi élet ellentmondásait és jobb jövőt tervezzünk, szükséges, hogy meghatározott kulturális értékek szerint tájékozódjunk. A kulturális fejlődés viszont akkor éri el csúcsát, amikor a részleges javakat a legfőbb értékek elismerésére alapozva használja, és a személyes Isten hitében fedezi fel azok forrását és célját. A tökéletes ember csak Krisztusban valósulhat meg. Az egyház elismeri és követeli a tudományos kutatás és a művészi alkotás szabadságát és autonómiáját. A kultúrának szüksége van a szabadságra még a vallásos hittel szemben is, mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. Mindkettő ugyanarra az őseredeti igazságra törekszik, mely nem mondhat ellent önmagának. Amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor vagy a kulturális tevékenység vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte a saját illetékességi körét. A hit nem kényszerít rá a kutatóra előregyártott sablonokat. Munkássága gyakorlati eredményeit sem akarja megváltoztatni vagy kisajátítani. Az emberi alkotás és a vallásos hit két különböző világ. A hit feltárja mindannak jelentését, ami a tudományos elemzés számára érthetetlen, sőt abszurdnak tűnik, ilyen pl. a halál, a szenvedés és a rossz. A helyesen gondolkodó értelem észreveszi az erkölcsi értékeket és tudja, hogy nélkülük az ember végül is önmagát pusztítja el. A bűntől sebzett András Imre
