A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

434

WTOLI-KVS L‘LL%lStqi ‘TAj'LXpZTWTÖ

Kilenc lelki leprás...

B

eszélik, hogy egy Jézus-korabeli újságíró kiváncsi volt, a kilenc leprás a gyógyulás után miért nem jött vissza hálát adni. A következő feleletet kapta tőlük:- Végre egészséges vagyok, élhetem világom: hagyj már

békén!- Nézd, Jézus úgyis tudja, hogy hálás vagyok, minek azt még külön is megmondani?!- Mit köszönjek neki? Semmi fáradságába nem került!- Családom örömét nem ronthatom el! Most, amikor végre együtt lehetünk, menjek Jézust megkeresni?- Annyian vannak mindig Jézus körül. Valaki meghallhatja köszönetemet, s megtudják, hogy leprás voltam. Tudja milyenek az emberek...- Mihelyt lehet, majd megköszönöm, de most annyi a teendőm.!- Még vigyáznom kell az egészségemre; minden lépés meggondolandó!- Dehogy megyek! Hátha azt mondja: Hohó, barátom, fizess ennyit, meg ennyit... Nekem nem telik ilyesmire.- Tudod: mi egyszer már - régebben - találkoztunk. Miért nem gyógyított meg már akkor?!

U

r Jézus, hálából végtelen szeretetedért, szentséges Szívednek ajálom fel. Nagyasszonyunk szeplőtelen Szívével egyesülve, a mai napom minden Imádságát, munkáját, örömét és szenvedését. Egyesítem mindezt a legszentebb áldozattal, melyet a keresztfán bemutattál, és oltárainkon szüntelenül jelen- valóvá teszel. Fogadd el engesztelésül vétkeinkért és szándékaid megvalósítására, különösen pedig a Szentatya által kijelölt havi szándékokra. Neked ajánlom családomat, egyházközségünket és édes hazánkat.