A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
414 „XISSZÍV” - SZT.^TJÁOiOS'BOgÁX „így - mondta. - Most szabad vagy. Nem kell többet azzal kínlódnod, hogy bebeszéld magadnak a denevérek bolondságát. Gyere, oldjunk kereket, mielőtt a többiek visszajönnek." „Nem, nem - hebegte -, nem szabad abbahagynom. Társaim csak jót akarnak nekem. Meg akarnak tanítani, hogy végre megjavuljak és megértsem, hogy helyes volt megölni a nagyapát, és hogy hagyjak fel a részvéttel, meg hasonló bűnökkel. Azért vernek, hogy végre jó denevér legyek Denevérországban, és megtanuljam a gyűlöletet. Hiszen már majdnem meg is tanultam. De aztán megint csak nem megy!" „Akárcsak nálam a kotkodácsolás - tette hozzá Csirta. - Már majdnem sikerült. Tulajdonképpen jobb lett volna, ha ott hagysz a hálóban, Ermi. Holnapig talán mégiscsak boldogultam volna vele. De most mit csinálok? Kotkodácsolás nélkül pacsirta itt nem élhet. Mint ahogy Cukk sem élhet itt gyűlölet nélkül." Ermi mérges lett. „Mennyi ostobaságot fecsegtek össze itt mind! Mit törődtök ti ezzel a Denevérországgal? Ti életnek mondjátok ezt, ahol a pacsirta kotko- dácsol, ahol a részvét bűn, a gyűlölet meg erény? Hát nem érted, Cukk, hogy bolondságot akarnak a fejedbe verni? És te is, Csirta! Ilyet az éfnber egyszerűen nem tesz. Akkor sem, ha megölik miatta. Van fontosabb is, mint csak élni!" Ermi csodálkozva hallotta a saját szavait. Most éppen úgy beszélt, mint Cini és Kvák. De ebben a pillanatban tudta, minden ízében érezte, hogy igazuk van. „De a nagyapa dolga..." - dadogta Cukk. „Szóval őt megöltétek, hogy Ogyik úr országába jussatok? - kérdezte szigorúan Ermi. - Hát ez bizony gonosz tett volt. De nem segít rajta, ha most el akarjátok hitetni magatokkal, hogy helyes. Ami rossz, az rossz. De a rosszat megbánhatja az ember. És ha megbánja, bocsánatot nyer." „Igazán?" - csodálkozott Cukk. „De hiszen a szívedben már régóta tudod ezt, csak nem akartad elismerni." „Igen, ez igaz - felelte Cukk, és dagadt arcán mosoly suhant át. - De mi lesz akkor a feje tetejére állított odafönti világgal, ahol a denevéreknek fejjel lefelé kell csüngeni?" „Egy denevérnek jól áll, ha fejjel lefelé csüng - válaszolta Ermi. - Hogy mi van fönn és mi van lenn, az attól függ, hogyan nézi az ember." Ermi emlékezett, hogy egy öregember egyszer azt mesélte neki: a
