A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

A SZÍV - 1992. SZtPlKMWLK

415

föld kerek és a másik oldalán is emberek laknak. Azoknak persze a fönn lenn van, a lenn meg fönn. Tovább beszélt:

„Lenn és fönn fölcserélhető, de a szeretet meg gyűlölet nem. Szeretni jó, gyűlölni pedig rossz. Ezen nem szabad változtatni. A pacsirta csak énekeljen, a denevér röpködjön éjszaka, és mindnyájan szeressük egymást!”

„Igen, igen, így van! így kell, hogy legyen! - kiáltotta Cukk és fölegyenesedett. - Nem bánom, hogy denevér módjára éljek, de bánom, nagyon bánom, hogy nagyapával olyan rosszat tettem.”

„Én meg hagyom a kotkodácsolást - tódította Csirta -, hiszen úgy sem ment. Csak dalolok, dalolok, jöjjön, aminek jönni kell!”

Ermi csengőn fölkacagott.

„így már rendjén van! Hát akkor fogjunk mindjárt hozzá. Én egy dalt játszom a furulyámon, te, Csirta, énekelsz hozzá, te pedig Cukk, majd táncolsz.”

*

Mind a hárman úgy elmélyedtek a beszélgetésben, hogy észre sem vették, micsoda veszély közeledik. Az óriáspók nem halt meg Csirta ütésétől, csak elkábult. Rövidesen magához tért és most feltűnt fenyegető alakja a tó partján. A másik oldalon pedig a fák koronája alatt nagy csapat fehér denevér repült feléjük visítozva.

(Folytatjuk) ^ ^ f.

A TÁSKA LAKÓI NYILATKOZNAK

Sokszor megsajnálom az iskolába igyekvő kisdiákokat, amint a hátukon hordott táska alatt görnyedeznek. Arra gondolok, talán kevesebb könyvbe is beleférne a tudomány. Nem csoda, ha sokan olyan tehernek tartják, amitől jobb mielőbb megszabadulni. Borbála is így vélekedik. Az utolsó tanítási napon a szoba sarkába dobta táskáját ezzel a megjegyzéssel: No, tőled is megszabadultam jó két hónapra. Ne is lássalak a nyár folyamán! Elduglak a szekrény belsejében.

A szünidő azonban, mint minden jó és szép a világon, gyorsan elröpült. Előkerült a táska és az új tankönyvek, munkafüzetek, íróeszközök. Megkezdődött a tanulás és még álmában is a könyvekkel viaskodott Bori leányunk. Ő mondta el érdekes álmát, ami egy kicsit kibékítette táskája lakóival.