A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

A SZÍV - 1992. SZZTTEMWLJL

413

ERMl 11.

Neoieshegyi Péter

„Ermi, mit csinálsz? - hallotta föntről Csirta hangját. - A pók már biztosan észrevette, hogy elszabadultunk. Ne menj vissza! Megfog!"

De a fiú nem hallgatott Csirtára.

„Cukkhoz kell mennem" - kiáltotta neki és futott, ahogy csak tellett tőle. „Talán sikerül túljutnom az erdei ösvény bejáratán, mielőtt a pók megjön" - reménykedett.

Elért az erdei úthoz. Futás közben elesett. Jaj! Ott közeledett az óriáspók. Ermi lehajtotta a fejét és szaladt tovább. De a pók gyorsabb volt. Nyolc fürge lábával valósággal repült a földön. Kettőjük közt a távolság szemmel láthatóan fogyott.

„Ermi, fuss!" Csirta aggódó hangja hallatszott föntről.

Ermi lélekszakadva rohant. Érezte, hogy a szörnyeteg már a sarkában van. Megfeszítette minden maradék erejét. De minden hiába lett volna, ha nem történik megint valami váratlan dolog. A kis Csirta testéhez szorította szárnyát, és - sss! - mint egy lövedék, lecsapott. Hegyes kis csőrével egyenesen az óriáspók páncélos fejére vágott, csak úgy dongott bele. Csirta felszállt, az óriáspók pedig a földre zuhant. Nyolc lába vadul kaszált még egy darabig, azután megmerevedett.

Ermi kifulladva megállt.

„Köszönöm, Csirta! - kiáltott föl a levegőbe, ahol a pacsirta körözött. - Ez igazán az utolsó percben jött!"

Ránézett a pókra. Az mozdulatlanul feküdt a földön. Halott volt? Vagy csak elkábult? Erminek nem volt ideje gondolkodni rajta. Gyorsan megfordult és futott tovább a denevérek fája felé.

Amikor odaért, egyet sem talált ott. Csak Cukk lógott csukott szemmel a fán.

„Tiszta haszon" - gondolta Ermi, és gyorsan munkához látott. Néhány erőteljes rántással eltávolította Cukk kötelékeit, és a bámuló kis állatot letette a földre.

*