A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 213 A HÓNAP SZENTJE Canterbury Szent Ágoston, Anglia térítője meghalt 604. május 26-án A brit szigetek őslakói, a kelták között igen korán elterjedt a kereszténység. A III. században már virágzó egyházak voltak a Szigeten. A 314-ben tartott arles-i zsinaton három szigetországi püspök vett részt. A római légiók kivonulásával és az angolszászok bevándorlásával azonban túlsúlyba jutott a pogányság. A keresztény őslakosság Bretagne-ba, Skóciába és Wales hegyei közé menekült. Pedig ez idő közben a skótoknál a brit Szent Ninián és társai, az íreknél pedig az egykori ír rabszolga, Szent Patrik és társai nagyon eredményes térítőmunkát folytattak. Az angolszászok hét királyságból álló „laza államszövetsége" azonban pogány maradt. Ekkortájt Nagy Szent Gellért pápa érdeklődése Anglia felé fordult. A hagyomány szerint a római rabszolgapiacon délceg, szőke fiatalokat pillantott meg. „Kik ők?" - kérdezte a pápa. „Angolok." Szent Gergely eltűnődött, majd így szólt: „Angolok? Legyenek angyalok!" 596-ban egy bencés szerzetest, Ágostont, Angliába küldött megtérítésükre. Ágoston 40 társával indult el Rómából az ismeretlen felé. Francia- országban püspökké szentelték, így a papi küldetés teljességét megkapta. Erre azért volt szükség, hogy kedvező esetben papokat tudjon szentelni. Az 597. esztendő elején léptek a Szigetre. A vállalkozás majdnem kudarcba fulladt. A nehézségektől megrettenve Ágostont magára akarták hagyni kísérői. Végül is Ágoston és a pápa - egy levél útján - megérttette a szerzetesekkel, hogy a nehézségekkel nem az ő gyenge emberi erejük, hanem Isten akarata és a Szentlélek veszi fel a küzdelmet. S valóban, a kezdeti riadalom után nagy siker koronázta már az első évben a missziót. Kent királya, Ethelbert, aki komoly befolyást gyakorolt a többi királyra is, kedvezően fogadta őket. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Ethelbert király fiatal hitvese katolikus frank hercegnő volt, aki egyre inkább fogékonnyá tette a pogány király lelkét az evangélium iránt. Berta királynő, bár udvartartásában papot is hozott magával, semmi módon sem zsarolta, kényszerítette férjét a kereszténységre. Ágoston is hosszabb, szelíd beszélgetésekben ébresztett egyre nagyobb tiszteletet Ethelbert király szívében Krisztus iránt. S az uralkodó megkeresztelkedett. Ágostontól és hitvesétől megtanulta, hogy a keresztény hitet szabadon kell elfogadni. Megváltónk iránti szeretetből, ezért népét sem kényszerítette a