A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1992. SZT.rTEM'BT.'K 391 kereszténység lényege az, hogy csakis a szeretet útján léphetünk Istennel közösségre... Mivel a szeretet a vallásosságból a lényegeset és a legáltalánosabbat állítja középpontba, s a különböző vallási közösségeket kivezeti a történelmi múlt szűkösségéből és egységet épít köztük. Uram, add, hogy megtaláljuk az utat, amely hozzád vezet. Ámen. Szabó Katalin Marcsi szokatlanul szótlanul itta feketéjét. Amikor a csészét letette, sóhajtva rám nézett:- Kéri, beszélnünk kellene... Józsiról.- Már rég várom ezt a beszélgetést, Marcsikám.- ???- Igen, mióta látom, hogy komolyan együttjártok. S mert tudom, hogy vallásotok fontos, életformáló dolog mindkettőtök számára.- Hát éppen ez itt a gond! Ő meggyőződéses református, én elkötelezett katolikus. Amúgy olyan jól összeillünk. Egyezik az értékrendünk, egyformán gondolkozunk a családról. Sok közös érdeklődési területünk is van. A természetünk meg éppen kiegészíti egymást: Józsi kicsit zárkózott, néha túl komoly, társaságban félszeg. Én meg... no de, ismersz ... A vallási különbség ellenére olyan nagyon együtt tudunk haladni az imádság útján. Egyik hétre Ó választ igét, a másik hétre én keresek szentírási részletet. És amikor megbeszéljük, egyre gyakrabban fordul elő, hogy ugyanazt gondoljuk, érezzük. Néha meg az lep meg, hogy mennyire más üzenetet fedez fel Józsi ugyanabban a néhány mondatban, mint én. Látod, imádkozunk, elmélkedünk együtt, próbáljuk következetesen megélni a szeretetet, ahogy Isten várja tőlünk. Eddig nincs is gond.- Hanem a szentségek, ugye Marcsi, a szentáldozás például ...- Hát persze! Egységre törekszünk egymással és éppen a szeretet szentségének egysége nem adatik meg nekünk. Mit gondolsz, mit érezne majd egyszer ő, amikor én a gyerekeimmel áldozni indulok, ő meg imáival és a tekintetével kísér?- Kívülállónak, kirekesztettnek érezné magát biztosan.- Én meg sajnálnám.- Ha jól sejtem, már beszéltetek arról, hogy összeházasodtok.
